Emlékfoszlány, amelyben a nővér megtanított arra, hogyan lehet tűszúrással is örömet szerezni.
Jelentéktelennek tűnő, apró esemény ürügyén térek vissza még egyszer a kistarcsai, Pest megyei kórházban töltött néhány napomra, ahol többek között infúziókkal is kezelték a betegségemet.
A kedves ápolónő, aki az infúziós tűt rögzítette a karomba, a tapasztó szalagra rajzolt egy szál százszorszépet! Őszintén szeretem a virágokat, de ennek a szerény virágnak örültem a legjobban.
Elő is kellett kotornom a zsebkendőmet, hogy megtöröljem a könnyező szememet. Azt mondják, hogy ez egy olyan, beteges jelenség, amely nem csak az öregedő embereknél, de a fiataloknál is gyakran előfordul. Néha azt mondják rá, hogy szentimentális, néha pedig azt, hogy emós. Nem szégyellem magamat miatta!