A jó érzésen túl egyéb előnyei is vannak ám annak, ha megtermeljük a család élelmiszer-szükségletének egy részét.
Az ősember barlangban lakott, elhullott állatok bőrével védte a teste épségét, halászott, vadászott (bizonyára ragadozó madarak segítségével), gyümölcsöt, bogyókat, gumókat, gyökereket gyűjtögetett éhsége csillapítására, vagyis teljesen önellátó volt. Életrendjében alapvető változást hozott, amikor elsajátította a tűzgyújtás tudományát és azt, hogy bazaltkőből pattintással lehet szerszámot és fegyvert készíteni, ami ugyancsak elősegítette az önállóságát.
Elugorjak valamiért a boltba?
Évezredek kellettek ahhoz, hogy kialakuljanak a mesterségek, a piacok, a vásárok, vagyis a társadalmi munkamegosztás. De azért még a XX. század elején a falusi gazda maga termelte meg az egész évi kenyeréhez szükséges búzát, az állatai takarmányát, sertést hizlalt, baromfit tartott és kertet is művelt a családja szorgalmas segítségével. A Hangyába (ez volt a falusi szatócsboltok elnevezése) csak akkor küldte el a fiát, amikor gyufára, konyhasóra, petróleumra, vagy kocsikenőcsre volt szüksége.
A kert a lehető legtermészetesebb igény
Korunkban a civilizáció és a gyors urbanizálódás következett be, amelynek a hatására az önellátás szükségessége rohamosan csökkent és csak néhány évtized múltán jelentkezett az emberek tudatában a természettel való kapcsolat hiánya. Ez volt az az időszak, amikor szinte minden fiatal házaspárnak négy igénye volt. lakás, két gyermek, négy kerék (Trabant autó) és hobbikert. Országunkban a művelhető területen 1,2 millió háztáji, falusi, városi hobbikert alakult ki, de ezeknek sajnos csupán az 1/3-a van szakszerűen művelve, a második 1/3-a alkalmilag művelt, a harmadik pedig évek óta műveletlen, parlagterület, amin változtatni kell.
Miért van szükség sok élelemre?
Mert a termőterület nem növekszik, hanem inkább csökken az építkezésekkel, az utakkal, a sportpályákkal, a Föld jelenlegi 7,3 milliárd főnyi lakossága a statisztikai előrejelzés szerint 2050-ig 10 milliárd főre szaporodik és ezt a növekvő élelmiszer-szükséglettel csak valamennyi termőterület korszerű hasznosításával, fokozott talajerőgazdálkodással, modern vetésszerkezettel, öntözéssel, a termelés gépesítésével és a termés feldolgozásával, illetve a fogyasztás oldaláról korszerű étkezéssel és az élelmiszerek pazarlásának csökkentésével lehet egyensúlyba hozni.
Mit lenne logikus otthon termelni?
Magától értetődő, hogy egy kis területű kertben nem lehet megvalósítani a teljes önellátást. Ezért a családi kertben azt kell ültetni, termelni, amelynek a természeti adottságok a legjobban megfelelnek és a család speciális igényeit is kielégítik. Ha például a család gyermekei nagyon kedvelik a szamócát, akkor ennek a terménynek nagyobb helyet kell nyújtani. Ha a családfő szereti a manapság már alig forgalomba kerülő Jonathán alma ízét és zamatát, akkor ezt a fajtát kell ültetni, ha a háziasszony szívesen főz tárkonyos leveseket (amelyeket az anyjától lesett el), akkor ültessenek egy-két tárkonybokrot. Így azután a régi kalákás együttműködéssel 10-20 család valamennyi igényét ki lehet elégíteni.
Ha pedig olyan zöldségfélére, gyümölcsre van a családnak szüksége, amely nálunk nem termelhető meg, akkor rendelkezésre áll a piacok, a gyümölcs-zöldség kereskedések és a nagy áruházak gazdag kínálata.
Volt már példa a szükségre!
Az önellátásra törekvés nem új társadalmi célkitűzés. A második világháború idején Nagy Britanniát embargóval sújtották; ekkor a lakosság nem jutott zöldségfélékhez, ezért széleskörű társadalmi mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy minden talpaltnyi területen termeljenek élelmiszert. A Women’s Land Army azokat a hölgyeket mozgósította zöldségfélék termelésére, akiknek férfi hozzátartozói katonai szolgálatot teljesítettek. Hasonló célt szolgáltak az USÁ-ban a Woman’s Land Army of Amerika szervezet land girl-jei is, és eredményesen segítettek az ínséges idők túlélésében.
Békeidőben ehhez természetesen elengedhetetlen a szakmai minimum elsajátítása, amely a közoktatás egyik fontos feladata és amelyben sok segítséget tudnak adni az iskolakertek és a közösségi kertek is. De a legnagyobb támogatást a termelési technika korszerűsítése nyújtja. Ezek közül csupán kettőt említek itt meg: a karcsú orsó elnevezésű gyümölcstermő növényeket és a zöldség- és fűszernövények termelésére kiváló magaságyakat.
Tippek és trükkök
A családi kertekben folytatott gyümölcstermelés egyik nagy nehézsége, hogy a magas fák metszése igen fáradságos és veszélyes feladat, a növényvédelmükhöz pedig nagy teljesítményű permetezőgépre van szükség. Gyakori az a panasz is, hogy például az ötven éves cseresznyefa olyan sok gyümölcsöt érlel, hogy a család és rokonság azt képtelen elfogyasztani és ezért a termés jelentékeny része a fán rothad el! Ezen segít a kisméretű, legfeljebb három méter magasságú fa, amely kevés helyet foglal el és akár egy virágágyásban is elférve virágzáskor látványossága a kertnek. Ezeknek a fáknak a metszése igen egyszerű és földön állva bárki által elvégezhető. Nagy előnyük, hogy a növényvédelmük is megoldható egyszerű permetezőgéppel és a gyümölcs sérülésmentes betakarítása se okoz gondot.
A magaságy valóban egy kis édenkert! Ez is kis helyen elfér, még a városi lakóház napsütötte udvarán is jól érzi magát. A termőközege zöme a kertből kikerülő nyesedék, a gyep kaszáléka, a lehullott lomb, amelyeket az év folyamán összegyűjtenek és komposzttá érlelnek. A magaságyban minden zöldségnövény lendületesen fejlődik és gazdag termést hoz; többnyire két, de szerencsés időjárás mellett akár három termést is érlel, a vegyes növényállomány kevesebb növényvédelmet igényel és valamennyi ápolási munkát a hölgyek, tinédzserek, a mozgás- és látássérültek és az idős emberek is jól el tudják végezni.
A részleges önellátás pedig nem csupán elvégzendő feladat, hanem a sikerélmények forrása is, hiszen a saját, friss és egészséges termés fogyasztása nagy öröm és jelentős megtakarítás is!
