Ha Svájcra gondolok, lelki szemeim előtt égbenyúló, havas sziklaormok, zöld, illatos szénát termő alpesi rétek, legelő, tarka tehenek és szép, pontos órák jelennek meg.
Aláfestésül hallom a Tell Vilmos opera fülbemászó dallamait és mormogom Schiller drámájának sorait : "Durch diese hohle Gasse muss er kommen…". Meg arra is gondolok, hogy a Svájci Államszövetség kantonjaiban milyen békésen és jómódban élnek egymás mellett a német, a francia és az olasz anyanyelvű polgárok. És eközben személyes emlékeim élednek fel a Kecskemét városától alig kilenc kilométerre fekvő Helvéciáról is.
Helvécia község keletkezésének érdekes története van, amit érdemes és tanulságos megismerni. A 19. század végén a filokszéravész elpusztította a történelmi magyar borvidékek növényállományának javarészét. A szőlészek figyelme ekkor az alföldi homokterületekre irányult, ahol a gyökértetű nem tud úrrá lenni a tőkéken és - az eltérő vélemények heves küzdelme nyomán – megkezdődött a homoki szőlő- és bortermelés. Eötvös József kultuszminiszter meghívása alapján Balatonfüredre települt Heinrich Eduard Weber, svájci, képezdei tanár, aki különös érdeklődéssel vonzódott a szőlőtermeléshez. Megismerkedett Miklós Gyulával, a szőlőtelepítés kormánybiztosával, aki 200 családnak megélhetést nyújtó szőlőtelepet kívánt létesíteni a Duna-Tisza közén. És hozzákezdett a kedvére való, nagy terv megvalósításához: benyújtotta földvásárlási kérelmét, amelyet Kecskemét helyi közgyűlése és Lestár Péter polgármester támogatott úgy, hogy 1891. november 20-án a törvényhatósági bizottság azzal a feltétellel szavazta meg a város tulajdonában levő 2000 hektár immunis homokterület eladását, hogy a vevők azonnal megkezdik a szőlő telepítését.
1892 esztendő tavaszán a kecskeméti vasútállomásról baktatott ki a pusztába 88 magyar és 17 német anyanyelvű család, akik vállalkoztak a – valljuk be – akkor még bizonytalannak látszó kísérletre: Weber Ede irányításával nekiláttak a szőlőtelepítésnek és új lakóhelyüket az alapító iránti tiszteletből Helvéciának nevezték el. (A Földön 187, Svájc nevét viselő település van: csak néhány ezek közül: Namibiában Little Switzerland, Japánban Swiss Plaza, Martinique-ban Canton Suisse, Uruguay-ban Colonia Suiza, Finnországban Ranlasipi Sveitsi. stb.)
Minden kezdet nehéz – szokták mondani. Helvécia első éveit is a kudarcok jellemezték: gazdálkodási hibák, jégverés, a pénzforrások elapadása miatt elégedetlenkedtek a jó szándékú telepesek és a közbirtokosság. Kénytelenek voltak a terület egy részét árúba bocsátani, a szőlőtelepet az Országos Földhitelintézet vásárolta meg, a megalakult társaság részvényei pedig egy gyöngyösi székhelyű bank tulajdonába kerültek. Ekkor épült fel a "Bagolyvár" néven elhíresült "cifra palota" (alatta a borpincével), ahol gyermekkoromban szüleimmel meglehetős gyakorisággal, vendégként megfordultam.
Bagolyvár
Forrás: www.helvecia.hu
Az első évek nehézségei után Helvécia kezdett felvirágozni. Megnyílt az első bolt, az orvosi rendelő, megépült a szülésznői lak, üzembe helyezték a keskenyvágányú vasutat, bekötőút épült, kigyulladtak a villanyok, megalakultak a helyi szövetkezetek, az állami gazdaság, de szép számmal maradtak magángazdák is.
A mai Helvécia 7950 hektáros területen fekszik és 2230 lakost számlál. Sok új lakóház épül, a település szépül, gyarapodik. A felszámolt állami gazdaság nagyobb része Helvécia Rt. néven egy neves borász tulajdonába került, aki remélhetően méltó folytatója lesz a helvéciai borászati hagyományoknak. Itt van az ország egyik legnagyobb gyümölcs- és szőlő fajtagyűjteménye, amelyet az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet üzemeltet. (Csak szerényen jegyzem meg, hogy a fajtaminősítő ültetvény terveit – Tomcsányi Pál megbízásából - én készítettem, majd én irányítottam az ültetvények telepítését és néhány éven át szaktanácsaim alapján folyt az üzemeltetésük is.) Itt működik az ország talán legnagyobb, igen színvonalas szakmai munkát végző évelőkertészete, a Hegede Kertészet, amely ebben az évben már kétmillió évelőnövényt állít elő és értékesít – nem csekély arányban rangos külföldi piacokon.
Helvécia szép, gondozott, tiszta és vidám település, a Weber-tanya pedig ízes étkekkel fogadja az alföldi hangulatot kereső – és itt azt meglelő – turistákat.