Füred egyik kedves színfoltja a hajógyárral átellenben levő kis erdőben megbúvó Szekér Ernő forrás.
Valamikor régen is volt itt egy elhanyagolt forrás, amelyből kellemesen savanykás, szénsavas víz fakadt, de csak a névadó halála után építették ki, parkosították a forrás környékét. Most szép, helyi kőből épített oszlop, s rajta emléktábla őrzi Szekér Ernő emlékét.
Forrás: www.balatonfured.hu
Modern agóra ez a forrás! Sokan járnak ide több-kevesebb rendszerességgel, hogy a vizét fogyaszthassák. Nyáron a turisták is felkeresik, fegyelmezetten sorbaálInak üvegeikkel, flaskáikkal, demizsonjaikkal és - hogy jobban teljék az idő - szóba is elegyednek a helybéliekkel. Sok hírt, tapasztalatot ki lehet itt cserélni és nekem is sok kérdést szoktak feltenni, amíg várják, hogy az előttük érkezettek edényei megteljenek a sárgaréz hordócsappal ellátott forrásból. Egyszer az önkormányzat megkísérelte, hogy mérsékelje az egyenkint nyerhető víz mennyiségét, de kevés sikerrel járt: a figyelmeztető tábla elhelyezése után néhány nappal már csak a hűlt helyét lehetett megtalálni. Azóta újból mindenki annyi vizet "vételez", amennyit csak akar! És minthogy a víz pénzbe se kerül, nem ritka az olyan vendég, aki hektószámra szállítja el a nedűt - a jelenlevők nagy bosszúságára.
De maradjunk egy pár mondat erejéig a névadó személyénél. Szerencsém volt személyesen ismerni Szekér Ernőt, aki gyakran felkeresett a telkemen egy kis beszélgetésre és az elmaradhatatlan poharazgatásra. Többnyire egy-egy hölgy kíséretében jelent meg. A hölgyeket nagy gyakorisággal váltogatta, de mindig így mutatta be: a feleségem.
Ernő valódi irodalombarát ember volt. Maga is írogatott, olykor egy-egy kis karcolata meg is jelent országos terjesztésű irodalmi lapokban, de igazán ismertté és elfogadottá nem tudott válni azon a vidéken, ahol otthon volt Németh László, Illyés Gyula, Passuth László, Déri Tibor és még sokan mások. Ez azonban semmit sem vont le Ernőnek abból az értékéből, hogy kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult, akitől minden pletykát elsőkézből lehetett megismerni.
Ami pedig Ernő barátunk borfogyasztását illeti, hát ő igazi fogyasztója volt a füredi boroknak, ismerte és becsülte őket. Rossz nyelvek szerint életének utolsó két évtizedében sohase nyelt le egy korty vizet se, sőt a rossz nyelvek szerint még fogat is borral mosott. Most, korai halálát követően fenn az égben bizonyára hosszan elgondolkozik azon, hogy miért éppen egy forrást neveztek el róla...