A "kis Jávorka" egész életemben a "book-number-one" volt. Bizonyára sokaktól eltérően, akik számára ezt a szerepet a Biblia tölti be, hiszen ez utóbbi a társadalmi élet, vagyis az emberi lét lényegét foglalja össze.
Az én érdeklődésem azonban mindig a természet kiszolgáltatott, (hiszen többnyire helyhez rögzített), szelíd, szép lényei felé fordult, ezért az engem körülvevő növények mindig fontos részét képezték az életemnek.
Akkor, amikor felfedeztem a klemátisz szépségét, nem is gondoltam, hogy a "kis Jávorka" egyszer még milyen jellegzetes szereplője lesz sorsom egyik tragikus epizódjának.
Jávorka Sándor (1883-1961), flórakutató, geobotanikus
1943-at írtunk és munkaszolgálatos századom éppen a galíciai Sztamiszlov egyik külvárosában, valami romos raktárházban volt elszállásolva. Csúf, szeles. csepergős éjszaka volt, amikor váratlanul felharsant a riadó sokszor hallott jele. Nem észleltünk se gyalogsági, se légitámadást, de hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy olykor valamelyik tisztünk azzal szórakoztatta magát és környezetét, hogy a holtfáradt és agyongyötört "munkások"-nak egy kis műsort rendezett. Most is harsányan vezényeltek a keretlegények, hogy:
- Teljes menetfelszerelésben öt perc múlva a századiroda előtt sorakozó!
Gyorsan kitörölve álmunkat, kapkodtuk össze csekélyke holminkat, amiben számottevő gyakorlattal rendelkeztünk, hiszen három-négy napnál hosszabb időt nemigen töltöttünk egy állomáshelyen, sok cuccunk meg amúgy se maradt.
- Mindent kirakni a földre, aki valamit eldug, azt helyben kivégezzük! - rivallt félelmetes őrmesterünk. (Akiről néhány év múlva azt hallottam, hogy járási párttitkár lett.)
Szóval mindent engedelmesen kiraktunk magunk elé és vártuk a fejleményeket. Közben néhány ".duplablassz" (közkatona, keretlegény) jókora tüzet rakott, a tisztesek pedig elkezdték szétrúgni szegényes holminkat.
- Csak a legszükségesebb maradhat meg nálatok, minden veszélyes tárgytól megszabadítunk. - hangzott a bölcsen átgondolt parancs.
Tűz emésztette el a fényképeket, a levéltárcákat, a törölközőket és a pizsamákat, a tartalék cipőfűzőket, vagyis mindent. Legfeljebb néhány szemrevaló zsebkés, olló került egyik-másik keretlegény zsebébe. Óra, gyűrű, pénz vagy más érték már régen nem volt nálunk.
- Ez meg egy felforgató, nemzetellenes könyvet rejteget! - fedezte fel nálam a "kis Jávorkát" Kövecses tizedes, és már repült is a kopott, szarvasbőrbe kötött növényhatározó könyv a lángokba. De csak ez a példánya égett el!