Összefoglalom, hogy a szeptember, október és november hónapokat hogyan lehet legjobban hasznosítani arra, hogy a tavaszi álmaink valóra váljanak a kertben.
A nyári hónapok a megérdemelt pihenővel teltek el. Élvezhettük a meleg napsütést, a vizek hűs simogatását,a kertünkben termett gyümölcsök és zöldégfélék zamatát, a virágok szépségét és az árnyas fák alatti olvasás örömét.
Olykor siránkoztunk is a szélviharok, a felhőszakadások, a jégesők okozta károk miatt, de a kertben is irtottuk a gyomokat, nyírtuk a gyepet, védekeztünk a növények betegségei és kártevői ellen és közben lelkileg készültünk az őszi feladatok elvégzésére.
Mert az őszi hónapokban sok feladat vár még ránk! Ezeket szeretném az alábbiakban felsorolni és röviden ismertetni. Azokat a munkákat, amelyek újszerűek és megkönnyítik a munkákat, avagy bár régiek, mégis hasznosak, jóllehet igyekeztünk megszabadulni tőlük. Vagyis ősszel készülünk a tavaszra!
Szeptemberben...
Ássuk ki a telepítendő gyümölcsfák, díszfák, szőlőtőkék ültetőgödrét, amelyekbe tegyünk némi istállótrágyát, vagy ha ez nem lehetséges, akkor komplex műtrágyával gazdagított, érett komposztföldet, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a kiültetett, gyámoltalan csemeték „hozománya” a jó, gazdag és vízzel is jól ellátott termőtalaj!
Szeptemberben kezdődik a téli almák és körték szürete, amellyel ne késlekedjünk, mert ezek a gyümölcsök utóérésűek, a tároló helyen válnak fogyaszthatóvá, a késői leszedésük pedig kedvez a tárolási betegségek gyors terjedésének.
Ebben a hónapban vessük el a kétnyári díszmák, a szarkaláb és az árvácska magjait, hogy még a fagyok beállta előtt kiültethessük a palántákat. A hónap közepén vessük a sóska, spenót magját, illetve ültessük el a tőosztás útján nyert rebarbara töveket.
A leveleik elhervadása után kiásott és szellős, hűvös helyen tárolt tulipán, jácint és nárcisz hagymákat most kell elültetni ahhoz, hogy tavasszal korán virágozzanak!
Ilyenkor a legkisebb a diófák gyökérnyomása, tehát ez alkalmas idő ezeknek a fáknak a metszésére, a közlekedést akadályozó ágak eltávolítására, de a sebek kezeléséről most se feledkezzünk meg!
Beértek az aszalásra alkalmas szilvafajták. Ne hanyagoljuk el ezt a hagyományos és minden idegen anyag használata nélkül elvégezhető tartósítási módszert! Lekvárfőzésre a kocsányrésznél kissé ráncosodó, teljesen érett szilvák a legalkalmasabbak.
Októberben...
Ez a gyümölcsfacsemeték ültetésének optimális időpontja, mert a gyökérsebek a fagyokig még begyógyulnak és a gyökérképződés is megindul, tehát tavasszal erőteljes lombfakadásra számíthatunk. Ügyeljenek arra, hogy a csemeték szemzési helye 5 cm-rel a talaj felszíne felett legyen; mind a magas, mind a mély ültetés a csemeték fejlődését károsítja.
Ültessük ki a fejessaláta palántáit ügyelve arra, hogy „alájuk fújjhasson a szél”!
Nem újdonság, de több figyelmet érdemelne az új-zélandi spenót, amelynek a magját ugyancsak most kell elvetni: ez ősszel elszórja az érett magjait, amelyek kikelnek, tehát az új-zélandi spenót évelő növénynek számít!
Október közepétől tessék a minimálisra csökkenteni a szabadföldi növénye öntözését és teljesen mellőzni a nitrogén tartalmú műtrágyákat, mert ezek csökkentik a növények fagytűrő képességét!
Kezdődik a lombhullás, ekkor a legeredményesebb az őszi, lemosó permetezés, mert a korán lehulló, beteg leveleket is fertőtleníti. Alaposan, bőséges lével kell permetezni. Egyúttal permetezzük meg mésztejjel a mandula, az őszi- és a kajszibarack fák törzsét és vastagabb ágait; ez késlelteti a tavaszi rügyfakadást és ezzel csökkenti a fagyveszélyt!
Fel kell ásni a gyümölcsfák alját, a veteményes és a virágos ágyak talaját, a göröngyöket a téli fagy fogja elmunkálni, szétaprítani.
A gyepből irtsuk ki a gyomokat, szórjuk meg a talaját káli és foszfát műtrágyával, majd pedig járassuk meg keresztben-hosszában gyephasogató eszközzel, amely kitépi az elhalt fűtöveket, a gyomokat, a mohát és meglevegőzteti a gyakori öntözés miatt összetömörödött felső talajréteget. A hónap végén kerüljön sor az utolsó fűnyírásra, amely legalább 5-6 cm magas tarlót hagyjon maga után.
Takarítsuk be a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a cékla, a téli retek és a torma termésünket. Ezek tavaszig jól eltarthatóak pincében, vagy fagymentes raktárban, nyirkos homokba rétegezve.
Novemberben...
A fagyérzékeny, cserepes növényeket védett helyre kell szállítani. A leander bokrok levelinek a fonákján rendszerint megtelepedett a pajzstetű; ebben az esetben meg kell permetezni őket, mert különben a szellőzetlen tárolóban a tetvek annyira elszaporodnak, hogy a növény elhullajtja a leveleit és elpusztul.
Az augusztusban ültetett örökzöld növények fagyérzékenyek, ezért fenyőágakkal védeni kell őket. "Télikabátot" kell tenni a füge, a kivi, a gránátalma bokrokra úgy, hogy az ágaik közét lehullott lomblevelekkel töltsük fel.
A komposzttárolóban összegyűlt szerves anyagokat alaposan keverjük át, hogy tavaszig elkorhadva belőlük homogén, porhanyós, szagtalan, jól kiszórható, érett komposzt keletkezzen, amely alkalmas a talaj termőképességének fenntartására és fokozására.
Ültessünk néhány cserépbe metélőhagymát, másokba 12-15 cm hosszú, vastag petrezselyem gyökeret, hogy a háziasszonynak ne kelljen a piacra szaladni, ha az ételbe egy kis zöld petrezselyemre van szükség!
Utószó...
Még a fagyos decemberben is akad tennivaló a kertben, például a fák törzsének tisztogatása, a szerszámok élesítése, javítása, a permetező és a fűnyírógép karbantartása, a betárolt termények átválogatása és a szobanövények ápolása.
A téli álmodozásainkban pedig megjelenik lelki szemeink előtt a tavaszi napsütés, a mogyoróbokrok kinyíló barkái, a téltemető sárga virága és a fagy karmaiból kiszabadult termőföld jellegzetes, összehasoníthatatlan illata.
Mert ezekkel az álmokkal is a tavaszra készülünk!