Az Amerikából származó alkörmös (Phytolacca americana) valamikor festőnövényként volt ismert, hiszen a terméseiből kinyert mélybordó lével szöveteket és borokat színezetek. Ma azonban már tilos a felhasználása, mert a növény minden része mérgezőnek számít.
Ennek ellenére sok helyen dísznövényként mégis nevelik, mert különleges megjelenésével feltűnést kelt a kertben. Évelő növény, amelynek vastag, répaszerű gyökere rejlik a földben, és minden tavasszal újra kihajt. Egy-másfél méter magasra is megnőhet, sőt jó termőhelyen ennél is magasabbra tör.
Virága apró, fehéres színű, csüngő fürtökben nyílik, majd nyár végétől őszig fejlődnek ki a sötétbordó, bogyószerű termések. Ezek olyan festékanyagot tartalmaznak, amely könnyen befogja a kezet és a ruhát, így a növény mellett dolgozva óvatosság ajánlott. Régen tintát is készítettek belőle, innen ered magyar neve: alkörmös.
Az alkörmös kedveli a laza talajokat, így homokpusztákon és akácos bozótosokban is elterjedt. Erőteljes növekedése miatt azonban nem mindig hálás vendég: hajlamos kiszorítani a környezetében élő más növényeket, így inváziós fajként is tekintenek rá. A természetes élőhelyeken sokszor problémát okoz, mert elnyomja a gyengébb, őshonos fajokat.
Éppen ezért kertbe ültetve sem árt megfontolni, hogy valóban szükség van-e rá. Kétségtelenül különleges díszt adhat a kertnek, de a mérgező termése miatt kisgyerekek vagy háziállatok közelében kockázatos.
Az alkörmös tehát érdekes kettősséget hordoz: egykor hasznos festőnövény volt, ma viszont inkább veszélyes dísznek számít. Látványos, mégis kérdéses, hogy gyomként vagy haszonnövényként tekintsünk rá – valószínűleg mindkettő igaz egyszerre.