Ha homoktalajú kertben kíván szőlőt telepíteni, akkor mindenekelőtt rendezze el a talajt, hogy az sík vagy csak alig lejtős legyen.
Ezután terítse meg a talaj felszínét istállótrágyával vagy komposzttal és ezt egészítse ki káliműtrágyával, minthogy a szőlő igen káliigényes növény, a homoktalaj pedig káliszegény képződmény.
Ezután következzék a talaj forgatása, amely nagyobb területen géppel, kisebb kertben kézzel történik 60 cm mélyen. Kevésbé jó, de elfogadható megoldás a gödörásás, de a gödörnek legalább 50 cm mélynek és 60×60 cm alapterületűnek kell lennie.
Az oltványok helyét igen gondosan kell előkészíteni: a legalább 60 cm mélyen megforgatott talajban gödröt mélyítünk és abba indító szerves és műtrágyákat helyezünk el, hogy a fiatal és gyámoltalan gyökerek elegendő, felvehető tápanyaghoz jussanak hozzá.
Az oltványokat kiültetés előtt egy napig helyezzük vízbe, hogy a gyökereik az elvesztett nedvességüket pótolhassák. A talpgyökereket kissé visszametsszük, az oldalgyökereket kb. a félhosszúságúra kurtítsuk meg, a harmatgyökereket tőből vágjuk le.
Telepíteni, ültetni ősszel és tavasszal egyaránt lehet, mindkettőnek van előnye és hátránya. Az őszi ültetés előnye az, hogy a keletkezett sebek a tél folyamán beforradnak és a tavaszi rügyfakadás gyorsabban, zavartalanabbul megy végbe. Hátránya az őszi ültetésnek, hogy az oltvány a téli fagy veszélyének van kitéve. Ez ellen felkupacolással védhetjük meg a fagyérzékeny gyökérzetet és a vessző rügyeit.
A tavaszi telepítés előnye az, hogy az oltványnak nem kell elviselnie a szabadban a tél viszontagságait, de tavasszal csak a föld fagyának a kiengedése és megszikkadása után kerülhet sor az ültetésre, vagyis a rügyfakadás később és vontatottan indulhat meg.
Összefoglalva: a helyi körülmények mérlegelésével és a helyi tapasztalatok felhasználásával kell eldönteni, hogy ősszel vagy tavasszal célszerűbb-e a szőlőoltványokat ültetni.