Amikor a kertészek - a szó szoros értelmében - rögös életútjára léptem, még drága, ritka látvány volt egy szép orchideatő. A KANTIN (m. kir. Kertészeti Tanintézet) egyik üvegháza rejtette magában az ország talán leggazdagabb orchideagyűjteményét.
Ebben az időben a vizenyős réteken, az erdők füves tisztásain még gyakran találkozhattak az emberek a nálunk élő, szerényebb méretű kosborokkal (orchideákkal).
Az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen élnek orchideák, de leggazdagabban a trópusi esőerdőkben tenyésznek. Különös, bonyolult szerkezetű virágaik élénk színűek, feltűnőek és tartósan nyílnak. Egzotikusak.
Számos egyedi jellegzetességük közül csupán néhányat említek meg: virágporuk kis lapocskákba tapad össze, és amikor a lepkék és a parányi kolibri madarak a virágban nektár után kutatnak, a homlokukra tapad a lapocska és így viszik át a másik virágba. Magjuk nem tartalmaz fehérjét, ezért a csírázásukhoz és fejlődésükhöz gombákkal való szimbiózisra van szükségük. A fákon élők léggyökereket fejlesztenek, amellyel vizet vesznek fel. A talajlakó orchideák egy része rovarokat is csapdájába ejt.
Ma már speciális kertészetekben szaporítják, nevelik fel és hozzák kereskedelmi forgalomba. Így lesznek az arisztokratákból lassan polgárokká!
Lakásban világos, de tűző napsütésben nem részesülő helyen érzik jól magukat, általában 20 fokos hőmérséklet mellett. Nagy a páraigényük, ezért gyakran, de kis mennyiségű vízzel kell öntözni, tápoldatozni és permetezni őket. Ha orchideát vásárol vagy ajándékba kap, akkor tájékozódjék részletesen - a növény faja, fajtája szerint - a környezeti igényeiről.
A Magyar Orchidea és Bromelia Társaság kiállításai minden alkalommal sok tízezer látogatót fogadnak és évről évre többen hódolnak ennek a csodálatos virágnak.