Ahhoz képest, hogy milyen kevés gesztenyét fogyasztunk, a múltja és az irodalma ennek a gyümölcsnek igen gazdag.
Hosszú viták folytak arról, hogy vajon őshonos-e gesztenye a Kárpát-medencében.
Eredet
Sokan ugyanis úgy vélték, hogy a rómaiak vagy mások szerint – jóval később – a törökök hozták magukkal és terjesztették el nálunk is. A vizsgálatok és levélkövületek azonban azt bizonyítják, hogy a szelídgesztenye a tölgyerdőkben, mint keveréknövény ősidők óta itt él. Amikor az erdőterületeket művelésbe vették, a tölgyfákat kivágták, de a termést érlelő gesztenyefákat meg hagyták, így jelentős gesztenyeligetek, sőt -erdők alakultak ki.
Nagyra nő
A szelídgesztenyefa nagyon hasznos növény. Fája 30 méter magasra is megnő, egyike a leghosszabb életű fáknak. A 200-300 éves fa nem ritkaság, de nyilván tartanak ezeréves gesztenyefát is. A virága jó méhlegelő, a gesztenyeméz különleges csemege. Az apró szemű gesztenyét évszázadokon keresztül nem csak a vaddisznók fogyasztották, de a házi disznókat is ezzel takarmányozták. A nagy szemű gesztenyét – amelyet mi maróninak nevezünk – megfőzték és tésztát készítettek belőle, amely egyes vidékeken a kenyeret is helyettesítette. Manapság vaslapon sütik és árulják az utcákon az illatos gesztenyét – most Karácsony előtt is - közkedvelt édesség a gesztenyepüré tejszínhabbal. Ez érdekes módon csak az egykori Monarchia országaiban terjedt el, más országokban szinte ismeretlen!
Hogyan termesszük?
De maradjunk a fáknál! A gesztenyefametszés nélkül is szép, formás koronát nevel a számára kedvező üde talajokon, ahol az évi csapadék legalább 700 mm. A fagyokat jól tűri, de hideg, szeles helyen a gyümölcs éretlen marad. A meszes talajokon a lombja sárgul, rosszul fejlődik. Virágai június-júliusban nyílnak, a barkák alján a termő, a csúcsán a porzós virágok jelennek meg. Saját virágporával rosszul termékenyül, ezért ott terem jól, ahol a közelben több gesztenyefa áll. Későn fordul termőre: a magról kelt példányok csak a 12.-15. évben, az oltvány azonban már az 5.-8. évben érlelnek termést.
A szúrós kopáncsban fejlődő makkok éretten felnyílnak, a termés a földre hull, szüretkor onnan szedik össze. Még többet a termesztésről itt olvashat >>
Sok szelídgesztenye terem a Dunakanyarban, a Mecsekben, az Alpok alján. A legöregebb gesztenye állomány Zengővárkonyban látható, a sajnos kiveszőben levő fák természetvédelmi területen állnak, érdemes egyszer meglátogatni őket!