A lakást a virág teszi otthonná! Meg a munkahelyet is. Ezért kell arra törekednünk, hogy itt is, ott is növények vegyenek körül bennünket.
És ennek ezeregy módja, lehetősége kínálkozik. A továbbiakban csupán néhányat említek.
Ha vendégek jönnek, többnyire egy csokor virággal lepik meg a ház asszonyát, aki a virágot azonnal vízzel töltött edénybe teszi, és úgy helyezi el, hogy a vendégek láthassák és érezzék, hogy ajándékukat illően megbecsülik. Az azonban korántsem kellemes, ha a virág eltakarja a beszélgetőket. A váza ne legyen feltűnően cicomás, de ne helyettesítse egy kiszolgált befőttesüveg! Szép kompozíciót lehet készíteni fonott kosárba, tálba, régi konyhai edénybe, rézmozsárba stb.
A legjobb arány az, ha a virág kétszer olyan magas, mint a tartója. A hosszabb időre elhelyezett virágtartó állhat az asztalon, a padlón, vagy díszítheti a falat is.
Ha magunk vállalkozunk a virágkötésre, akkor bátran válogathatunk az anyagok között, mert minden virág, növényi rész összepasszítható, a Természet adta anyagok között nem létezik diszharmónia! Ne a kiegészítő anyagok (szalag, gyertya), hanem a virágok domináljanak az alkotásban.
A virágszegény időszakokban nagy értéke van a tartós növényrészeknek. Ezért már nyáridőben ajánlatos gyűjteni a vázadíszeket: dió, gesztenye, máktok, kukoricacső, fenyőtoboz, tapló, fakéreg, kivénült szőlőtőke, búzakalász, színes levél stb. Ezekből és fenyőágakból, bogyós vesszőkből szép szobadíszek születnek.
A cserepes virágok kínálata egyre gazdagodik, sok közülük messzi külországokból származik, nem ismerjük az igényeiket, de megtanulhatjuk és megtapasztaljuk azokat! Óvjuk a virágos és a leveleikkel díszítő növényeket a huzattól, mert a hirtelen hőmérséklet-változást a legtöbb növény nem viseli el.
Sokan kérdezik: mi legyen a plafont elérő, sok éve szeretettel ápolt pálmákkal, babérfákkal? A válasz: tessék elajándékozni iskolának, szociális otthonnak, kórháznak – ahol magasabb a légtér!
