Változnak az idők – változnak a szokások?

Változnak  az idők – változnak a szokások?

Szüleim falusi házában, gyerekkoromban, akkor kezdődött a tavaszi szezon, amikor az első zöldhagyma és hónapos retek a reggeliző asztalra került.

Mindenki örült az újdonságnak, amiből jutott a tízóraira becsomagolt vajas kenyér mellé is. Későbbi ebéd-szenzáció volt az első zöldborsó leves, a friss zöldbabfőzelék és az első szem illatos szamóca pedig már a nyár hírnökeinek számítottak.

valtoznak az idok 04

Minden terménynek megvolt a maga, elég pontosan körülhatárolt időszaka. Ezért csodálkoztam, amikor Amerikát megjárt felnőttek arról számoltak be, hogy ott bizony – az ország hatalmas területe és a tárolás, feldolgozás következtében – minden termény egész évben kapható és fogyasztható. Kicsit sajnáltam is a szegény jenkiket, hogy nekik nem lehet részük az újdonság fogyasztásának minden évben megismétlődő öröméből!

Az állami tervgazdaság évtizedeiben az emberek hosszú sorokban toporogtak, ha banánt "osztottak". Persze csak korlátozott adagokban és csak jeles ünnepek előtt, mert a banán különleges, exkluzív csemegének számított. Legalább is az én szememben mindaddig, amíg egy hivatalos utazásom alkalmával vendégül látott egy angol család, ahol az étkezés befejezéseként egy gazdagon megrakott gyümölcsöstál került az asztalra. Gondoltam, nem leszek szerénytelen, ezért a háziasszony szíves kínálása nyomán egy almát emeltem ki a tálból, nem nyúltam az annyira áhított banán után. Csak a vendéglátásból hazatérőben mondta el (a nálam sokkal jobban tájékozott) útitársam, hogy én a legdrágább gyümölcsöt választottam, a banán pedig a legolcsóbbak közé tartozik.

valtoznak az idok 03

Több évtizedes, viszonylagos elszigeteltségünk következménye az, hogy keveset tudunk azokról az agrár produktumokról, amelyek a világpiacon jelentősek, de hozzánk a hírük is alig jut el. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire nem ismerjük a tapiókát, amelyet pedig sok tízmillió tonna mennyiségben termelnek Délkelet-Ázsiában az állatok takarmányozására. Alig tudunk valamit a trópusi ananász-ültetvényekről, a cukornádról, a kávé és kóla cserjéről, a bors termeléséről és a többi, egzotikusnak mondott növényről (és állatról!), amelyekkel ilyen vagy olyan készítmények formájában naponta találkozhatunk a hipermarketek polcain.

De ne legyünk egyoldalúak! Jó sorsom egyszer úgy alakult, hogy Thaiföldön járhattam és betekintést nyertem a bangkoki agrár-egyetem hallgatóinak ismeretanyagába. Ezeknek a fiataloknak éppen olyan egzotikus termény a búza, a rozs, a burgonya és az alma, akár csak nekünk az ott bőven termő carambola, a pummelo, a granadilla vagy a pitahaya.

valtoznak az idok 02

Mi ebből a tanulság?

Rövidesen egy nagy termelői és fogyasztói közösségnek, az Európai Uniónak a teljes jogú tagjai leszünk, aminek természetes következménye, hogy kiszélesednek a beszerző és értékesítő piacaink. Remélem, hogy közfogyasztási cikké válik egy sor élelmiszer (pl. a tengeri hal, a déli gyümölcsök sokasága), amelyhez jó ideig csak kevesen jutottak hozzá. Egész évben fogyaszthatunk mandarint, grapefruitot, banánt, paradicsomot, fejes salátát. Ha nem hazait, akkor a világpiac kínálatát.

Hogy ez a hazai termelés kárára történik? Hát, igen! De ezt kell ellentételezni élénk piaci tevékenységgel (marketinggel), a korszerű és az igényekhez alkalmazkodó termelési struktúra kialakításával, modern és természetbarát agrotechnikával, valamint tároló, tartósító módszerek elterjesztésével. Mert a változó fogyasztói szokások fürgébb követőkre várnak mind a termelőktől, mind a kereskedőktől!