A magaságyban minden növény megtalálja kedvező életfeltételeit, tehát a termelőnek kell eldöntenie, hogy mit kíván termeszteni.
A magaságy alkalmas palántanevelésre, zöldségfélék, fűszer- és gyógynövények termesztésére, zöldségfélék előállítására, szamócatermesztésre, virágtermesztésre, de annak sincs akadálya, hogy dinnyét vagy akár burgonyát, babot, földimogyorót termesszenek benne, esetleg a divatos, új növények valamelyikét (okrát, azaz bámiát, cukkinit, gumós köményt, kínai kelt, díszkáposztát, földi cseresznyét stb.) telepítsék bele.
A gazdaságosságra való törekvés elsősorban arra ösztönöz bennünket, hogy a magaságyban
- kis termetű,
- gyorsan fejlődő és rövid tenyészidejű,
- folyamatosan szedhető,
- családi fogyasztásra alkalmas, továbbá
- díszítő értékű növényeket termeljünk.
A magaságyba nem valók a nagy termetű és egyszeri betakarítású növények, mint pl. a burgonya, a fejes káposzta, a kukorica. Ezeket inkább a kert más részén kell megtermelni vagy a piacon megvásárolni.
A munka a magaságyban kora tavasszal kezdődik, és folyamatosan tart mindaddig, amíg az őszi fagyok ezt meg nem akadályozzák.
Az állandó helykihasználás érdekében a növényeket folyamatosan ültetjük, vetjük. Lehetőség szerint minden növényből neveljünk palántát, hogy ezzel is megrövidítsük a tenyészidejűket. A palántákat a kiszedett növények helyére ültessük, így a magaságy tavasztól őszig sohasem ürül ki, és a terület többször is hasznosítható.
Nagy figyelmet érdemelnek a fűszernövények, amelyek a magaságy követelményeinek jól megfelelnek. Előnyük az is, hogy erős illatuk – állítólag – sokféle kártevőt távol tart a termesztett növényektől. Ilyen a vöröshagyma, a fokhagyma, a metélőhagyma, a zeller, a kapor, a kömény stb.
A tervezés munkáját már télen el kell kezdeni. A magaságy gondozójának a fantáziája bátran működhet, csak be kell szerezni a szükséges vetőmagokat, hogy tavasszal idejében lehessen munkához látni.
A továbbiakban egy modellt adok közre az általam alkalmazott növénysorrendről, amelytől azonban – a helyi körülményeket és a személyi igényeket figyelembe véve – el lehet térni. Érdemes a termeléssel kapcsolatos tapasztalatokat feljegyezni, mert a későbbiekben ezekből értékes következtetéseket lehet levonni.
Az első szakasz
A magaságy kerete mellé, a hosszanti fallal párhuzamosan egy sorba hónapos retket vetünk, a másik hosszanti fal mellé pedig spenótot.
A hónapos retek, illetve a spenót sorával párhuzamosan, mintegy 20 cm-rel beljebb (az ágy közepe felé) egy-egy sor karalábépalántát ültetünk. Erre nagyon alkalmas a Szentesi fehér fajta, amely igen gyors fejlődésű, és folyamatosan szedhető, fogyasztható. A karalábépalánták közé dughagymát ültetünk (Makói fehéret vagy Braunschweigit), olyan fajtát, amely elsősorban zölden fogyasztható.
A magaságy közepére két sorban fejes salátát palántázunk.
A magaságy homlokfalára – kívülről – felakasztunk egy ablakládát, amelybe piros muskátlit és fehér petúniát ültetünk.
A második szakasz
A kiszedett hónapos retek helyére rövid tenyészidejű sárgarépát vetünk egy sorban. A kapható fajták közül azt választjuk, amely rövid gyökeret fejleszt (karotta) és a legrövidebb tenyészidejű. Ilyen pl. az Amszterdami és a Nanti fajta.
A spenót leveleit csak kétszer-háromszor szedjük meg, utána a töveket kitermeljük, és a helyükre ismét karalábépalántát ültetünk, hiszen a karalábé nyáron is kedvelt főzeléknövény, és a gyerekek a nyers gumókat is szívesen fogyasztják.
A magaságy közepére – egymástól 80 cm távolságra – determinált növekedésű paradicsompalántákat ültetünk. Ezek nem nőnek magasra, de bőven teremnek friss fogyasztásra alkalmas bogyókat. A paradicsomok közé uborkát palántázunk; bármilyen drága a vetőmag, érdemes a korszerű, nővirágú, betegségeknek ellenálló fajták magját vásárolni.
A folyamatosan felszabaduló helyekre étkezésipaprika-palántákat ültetünk. Ajánlatos többféle fajtát termelni; ezért szoktam zöld és sárga, korán pirosodó, sőt fekete bogyójú fajtákat is ültetni. Legyen köztük édes és csípős is, a család igényeinek megfelelően.
Ültessünk a palánták közé néhány büdöske- (bársonyvirág-) palántát, mert ezek távol tartják a fonálférgeket a zöldségfélék gyökereitől, emellett szépek is.
Ha a magaságyban önmagától kikel a kapor, akkor ezt ne gyomláljuk ki, sőt ültessünk kaporpalántákat a növények közé, mert a kapor erős illata akadályozza a levéltetvek elszaporodását, nem is beszélve arról, hogy a kapor szárát és leveleit milyen sokféleképpen lehet a konyhában hasznosítani.
A harmadik szakasz
A paradicsom- és a paprikatövek késő őszig, a fagyokig teremnek, sőt ha a fóliaborítást ügyesen használjuk, akkor alatta a növények átvészelik az első fagyokat, és még novemberben is szedhetünk friss paprikát és paradicsomot.
Ha az uborka letermett, akkor kiszedjük, és a helyére díszkáposztát palántázhatunk a magaságy megszépítésére és a lakás díszítésére.
A sárgarépa helyére érdemes szeptember elejéig gyors növekedésű kifejtőborsót vetni, mert a rövidülő nappalok hatására, az őszi, hűvösebb időben, még októberben is szép terméssel örvendeztethet meg bennünket.
Ha a magaságyat a következő évben változatlanul kívánjuk hagyni, azaz a talaj felső rétegét nem akarjuk kicserélni, akkor a szélső sorba (a késői karalábé helyére) ültethetünk egy sor szamócát. Ezek a palánták jól áttelelnek, tavasszal gyorsan fejlődésnek indulnak, és indáik – átbukva a magaságy keretének a peremén – virágoznak, és gyümölcsöt érlelnek.
Általánosan megszívlelendő szabály: nem kell ragaszkodni a magaságyban a merev rendhez. Ahol hely van, oda kell friss palántát ültetni. A vegyes növényállomány nemcsak megengedett, de kívánatos is.
