A mikroelemeket sok kertbarát csak akkor „veszi észre”, amikor már baj van: a növény mintha kapna mindent – vizet, napot, rendes trágyát –, mégis sápad, satnyul, torzul, nem köt, vagy egyszerűen nem úgy fejlődik, ahogy kellene.
Ilyenkor többnyire nem a nagy adagok hiányoznak, hanem a nagyon kicsik: azok az elemek, amelyekből kevés kell, de nélkülük az egész élettani gépezet akadozni kezd.
Melyek a fontosabb mikroelemek?
Ilyenek a vas, a mangán, a réz, a bór, a molibdén, a kén, a cink és a magnézium.
Hiányuk a növények életfolyamatában rendellenességeket okoz; a vas hiánya például a levelek sárgulását idézi elő, a bór az almafák törpe szártagúságát okozza, a réz fokozza az ellenálló képességet bizonyos betegségekkel, pl. a tűzelhalással szemben.
A mikroelemek hiányát nem mindig könnyű első látásra felismerni, mert a tünetek részben hasonlíthatnak a tápanyaghiányok más formáihoz is. Mégis van néhány jel, amely gyanút kelt. A vas hiánya gyakran a fiatal leveleken mutatkozik először: a levéllemez sárgul, az erek környéke pedig zöldebb marad. A cink hiányától a hajtások rövidebb ízközöket fejleszthetnek, a levelek apróbbak lesznek, a növény „összehúzza magát”. A bór hiánya pedig nemcsak a hajtáscsúcs fejlődését zavarhatja, hanem a terméskötést is visszavetheti.
Fontos tudni azt is, hogy a mikroelemek hiánya sokszor nem „igazi éhezés”, hanem felvételi zavar. Előfordul, hogy a talajban volna belőlük elegendő, csakhogy a növény nem tudja felvenni. Ilyet okozhat a túl meszes, lúgos talaj – különösen a vasnál gyakori –, a levegőtlen, pangó vizes föld, vagy az egyoldalú trágyázás is. Ezért mindig azt szoktam mondani: nemcsak adni kell, hanem okosan adni, és közben a talaj állapotára is ügyelni.
A szaküzletekben sokféle, mikroelem-tartalmú trágyaszer kapható, rendkívül változatos neveken és vannak olyan makrotrágyák is, amelyekhez mikroelemet is vegyítenek; ilyen a magnéziummal dúsított ammónium-nitrát.
A választásnál érdemes megnézni, hogy az adott készítmény milyen elemeket tartalmaz, és milyen formában. Vannak keverékek, amelyek több mikroelemből egyszerre adnak „általános biztosítást”, és vannak célzott készítmények, amelyek akkor jönnek jól, ha egy-egy elem hiánya valószínűsíthető. Ilyen lehet például a vastartalmú pótlás klorózis esetén.
Gyors segítséget adhat a levéltrágyázás is, amikor a hiány már a lombozaton látszik. Ilyenkor azonban különösen vigyázni kell az adagolásra: a „kicsiből is elég”. A túl erős permetlé perzselést okozhat, és a jó szándékból könnyen kár lesz.
A mikroelemek pótlása akkor a leghasznosabb, ha közben a talaj sem marad elhanyagolva. A jó szerkezetű, humuszban gazdag föld sokszor magától is segít: jobban megköti és hozzáférhetővé teszi a tápanyagokat, a gyökér pedig könnyebben dolgozik benne. A kertben ritkán a „több” a megoldás – inkább a jó arány.