Nincs rossz föld, csak rossz gazda. Az elhanyagolt telket – igaz sok munkával, de – rendbe lehet hozni és sok örömet szerezhet a gondozójának.
A rendbehozás a gyomok kiirtásával kezdődik, majd a talaj meglazításával és trágyázásával (istállótrágya, komposzt, tőzeg stb.) folytatódik. Csak ezután kerüljön sor a növények – átgondolt és szakszerű terv szerinti – telepítésére.
Sokan már az első pillanatban kedvüket vesztik, ha a kert földje kemény, gyomos, köves, vagy éppen száraz, porladó és élettelen. Pedig a földdel nem úgy kell bánni, mint valami reménytelen adottsággal, amelyet el kell szenvednünk, hanem úgy, mint egy lassan nevelhető társsal. A jó kertet ritkán adják készen az ember kezébe. Többnyire ki kell alakítani, meg kell érteni, és egy időn át szinte napról napra tanulni kell, mire hogyan reagál.
A talaj állapota sok mindent elárul a kert múltjáról. Ha évekig nem gondozták, ha rendszeresen letaposták, ha nem kapott szerves anyagot, ha csak kimerítették, de nem pótolták azt, amit a növények kivontak belőle, akkor természetes, hogy nehezen indul újra benne az élet. De ez nem végítélet. A kertészkedés éppen attól szép mesterség, hogy a föld hálás tud lenni a törődésért.
Az első és legfontosabb teendő valóban a gyomok visszaszorítása. Nem csupán azért, mert elcsúfítják a telket, hanem mert elszívják a nedvességet, a tápanyagot és a fényt a később ültetni kívánt növények elől. Aki itt türelmetlen, és csak félmunkát végez, annak hamar újra kezdődik az egész küzdelem. Érdemes tehát alaposan dolgozni, még ha ez az elején fáradságosnak is tűnik.
A talaj lazítása legalább ilyen fontos. A tömörödött földben a levegő nehezen jut le a gyökerekhez, a víz vagy megáll benne, vagy éppen le sem jut elég mélyre. A jól művelhető talaj morzsás, levegős, befogadja az esőt, és megtartja a nedvességet anélkül, hogy eliszaposodna. Ezt azonban gyakran csak fokozatosan lehet elérni. Nem egyetlen ásással vagy kapálással javul meg, hanem több év következetes gondozásával.
A szerves anyagok szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az istállótrágya, az érett komposzt, a lombföld vagy más talajjavító anyag nemcsak táplálja a növényeket, hanem magát a talajt is élőbbé teszi. A jó föld nem pusztán ásványi szemcsék keveréke, hanem élő közeg, amelyben giliszták, mikroorganizmusok, apró talajlakók dolgoznak velünk együtt. Ha ez az élet újra megindul, a kert is más arcát mutatja.
Nem érdemes azonban mindjárt az első évben mindent egyszerre akarni. Az újonnan rendbe hozott kertnél sokkal okosabb kisebb területen szépen dolgozni, mint nagy területet félig-meddig gondozni. A kezdéshez olyan növényeket válasszunk, amelyek viszonylag megbízhatóak, és nem sértődnek meg minden apró hibára. Amikor a föld ereje, szerkezete és vízháztartása javul, később az igényesebb növényekkel is bátrabban próbálkozhatunk.
A kert telepítése valóban tervet kíván. Nemcsak azt kell átgondolni, mi hová kerül, hanem azt is, hogy melyik növény mennyi napot, vizet, helyet kíván, milyen gyorsan fejlődik, és mivel fér meg a legjobban. A kapkodva, ötletszerűen berendezett kert rendszerint többet bosszant, mint amennyi örömet ad. A jól átgondolt kert viszont évről évre könnyebben kezelhetővé válik.
A rossz föld megjavításában a türelem majdnem olyan fontos, mint a munka. Aki néhány hét alatt szeretne csodát, az csalódni fog. Aki azonban figyeli a változásokat, észreveszi majd, hogy ahol tavaly még gyomrengeteg volt, ott idén már könnyebben porhanyítható a talaj, több a földigiliszta, és szebben fejlődnek a vetemények. Ezek a jelek azt mutatják, hogy a kert kezd magához térni.
Miből látszik, hogy javul a talaj?
A kertész hamar észreveszi, ha a föld már nem ellenségként viselkedik. Könnyebben művelhető, kevésbé cserepesedik, öntözés után nem áll meg rajta sokáig a víz, és a növények gyökere is könnyebben hatol le benne. A javuló talaj sötétebb, morzsásabb, és valahogy „élőbbnek” tűnik. Ez nem varázslat, hanem a gondos munka eredménye.
A kert nem csak termést ad
Az elhanyagolt telek rendbehozatala nem csupán gyakorlati haszonnal jár. Aki végigcsinálja ezt a munkát, az közben maga is másként kezd tekinteni a kertre. Nem kész eredményt vár tőle, hanem kapcsolatot alakít ki vele. A föld javítása közben az ember türelmesebb, figyelmesebb lesz, és jobban megérti, hogy a kertben nincs gyors győzelem, de van lassan felépülő, biztos öröm.
A rossz föld tehát nem feltétlenül rossz sors. Inkább feladat. Olyan feladat, amely több munkát kíván ugyan, de amelynek az eredménye annál becsesebb. Mert amit könnyen kapunk, annak kevésbé örülünk. Amit azonban fáradsággal, gondossággal és kitartással alakítunk termővé, azt egészen más szemmel nézzük.