A karalábé magaságy első szakaszának fontos növénye. Csekély a hőigénye, bár tartósan alacsony hőmérséklet hatására a gumók képződése elmarad, és a növény magszárba megy.
Nagyon korai karalábét fogyaszthatunk, ha a magokat január közepén vetjük el, majd a kis palántákat - négyhetes korukban - áttűzdeljük tejfölöspohárba és március végén kiültetjük a magaságyba 25x25 cm tenyészterületre. Ezekből a növényekből már május közepére lehet tyúktojás nagyságú, friss, ízes karalábénk.
A másik - egyszerűbb - termelési mód szerint a rövid tenyészidejű fajták magját március elején a magaságyba elvetjük. Ha a palánták kikeltek és megerősödtek, akkor a növényeket 25 cm távolságra ritkítjuk, a többi palántát pedig a magaságy vagy a kert másik ágyasának a beültetésére hasznosítjuk. Ebből május végén, június elején szedhetjük az első karalábékat.
A karalábé sok vizet használ fel, és gyakori öntözést igényel.
A rövid tenyészidejű fajták (Szentesi fehér, Soroksári fehér, Szentesi kék) magját folyamatosan lehet vetni, így késő őszig lesz friss karalábénk. Nyáron a palántákat a hajnali vagy az esti, hűvösebb órákban ültessük ki, és bőségesen öntözzük be őket. Téli tárolásra a magaságyban nem érdemes karalábét termeszteni, mert az erre alkalmas fajták térigénye sokkal nagyobb.
Egy négyzetméteren 16-18 karalábét termelhetünk meg.