A gazdák és a kertészek azokat a növényeket nevezik kétéveseknek vagy kétnyáriaknak, amelyek az első életévükben kifejlődnek ugyan, de virágot és magot csak a következő évben hoznak.
Ilyen a szántóföldi növények közül a cukorrépa és a repce, a zöldségfélék közül a fejeskáposzta, a sárgarépa, a vöröshagyma. Szerencsére a zöldségfélék hasznos része (káposztafej, hagyma, répagyökér) már az első évben kifejlődik, tehát a termesztő szemszögéből nézve egyéves, de ahhoz, hogy magot is nyerhessünk a növényről, még egy nyarat kell megélnie.
A virágok között is szép számmal vannak kétnyáriak. Ezeknek többnyire az a gyakorlati értékük, hogy, hogy ha magjaikat nyáron vagy ősszel elvetjük, akkor rövid idő alatt kikelnek, csinos növénnyé fejlődnek, majd némi takarás mellett átvészelik még az igen zord teleket is és a következő tavasszal virágoznak. Igaz, a nyár közepén már befejezik élettevékenységüket és akkor a helyükre más virágokat ajánlatos ültetni.
A kétnyáriak többsége eredeti termőhelyén – tőlünk délibb, melegebb tájakon – évelő növény, amit az is bizonyít, hogy alkalmas helyen az érett magjaikat szétszórva öntevékenyen szaporodnak.
Néhány kétnyári virágra szeretném most a figyelmüket irányítani.
Az árvácska a leggyakoribb közöttük. Ablakládába, kerti ágyásba ültetik az előnevelt palántákat és már a tél végén virágzik.
A százszorszép hasonlóan kedves télvégi, tavaszi virág, de a gyepben nőve akár évelőként is nevelhető.
A harangvirág 50-70 cm magas virágszáron hozza két virágbugáit, késő őszi kiültetés mellett.
A gyűszűvirág palántáit szeptemberben kell kiültetni. Félárnyékos helyen júniusban nyílik.
A nefelejcs különösen sírok beültetésére alkalmas kétnyári virág. Nyári magvetésű palántáit szeptemberben kell az állandó helyükre ültetni.
A sárga viola illatos virágai május elején nyílnak és meleg, napos helyen évelő bokrokat alkotnak.
A törökszegfű ugyancsak kellemes illatú virág, sok színárnyalatban díszlik. Az őszi ültetésű palánták májusban virágoznak.
