A kövirózsa (Sempervivum sp.) roppant változatos növény, amely sziklakertbe, támfal réseibe, balkonládába, cserépbe, temetői edényekbe ültethető. Ültetésére a legalkalmasabb időszak a nyár eleje-közepe.
Botanikailag csak annyi köze van a rózsához, mint a tavirózsának és a tubarózsának (vagyis semmi!), de húsos leveleinek elhelyezkedése a rózsára emlékeztet. Igazi koplalóművész, a kietlen, száraz helyeken is megél, kevés földben és ritkán öntözve.
A kövirózsa a hazai flóra jeles tagja, vadon is él, de ősidők óta kedvelt „házinövény”, amelyről már a rómaiak és a görögök is azt tartották, hogy megóvja a házat a villámcsapástól. Ezért nevezték el Jovis barbának, azaz Jupiter szakállának. (Jupiter volt a görög vallás főistene.) A hagyományokat folytatva Nagy Károly rendeletben írta elő, hogy a házak tetejére kövirózsát ültessenek a villámcsapás és az abból származó tűz megelőzésére.
Számos kövirózsafaj nyáron nyitja a 20-30 cm magas száron megjelenő virágait, amelyeknek az elhervadása után az anyatő elhal, de ezzel egy időben indákat és azok végén kis rózsákat fejleszt. Ezeket bármikor át lehet ültetni, gondosan ügyelve arra, hogy ne kerüljenek mélyen a talajba, mert akkor még a száraz földben is elrothadnak.
