A komposztálandó szerves anyagok felhalmozására jelöljön ki a kertben egy félreeső, bokrok által körülvett, lehetőleg tágas helyet, ahol a komposztaprító is elfér és dolgozni se kényelmetlen!
A komposztkazal számára nem kell gödröt és aljzatot készíteni. A szerves anyagok korhadása akkor megy zavartalanul végbe, ha minél nagyobb felületen érintkeznek a természetes talajjal, amely nedvességet is ad át a felhalmozott szerves anyagoknak. A kazlat rétegesen rakjuk; minél többféle anyagból készül a komposzt, annál értékesebb!
Ha a kazal a másfél méter magasságot eléri, akkor fedjük be mintegy 15–20 cm vastagságú föld- vagy agyagréteggel. A komposztkazlat nem kell letakarni fóliával, sőt célszerű – tartós szárazság esetén – időnként megöntözni, hogy a szerves anyagok elegendő nedvességhez jussanak.
Esztétikai okokból előnyösek a deszkából ácsolt komposztládák, amelyeknek az elemi között legyen elég széles rés a levegőztetéshez.
A szaküzletekben egyre nagyobb választékban kapható műanyagból készült, fedeles, alul kiszedő ajtóval felszerelt komposztérlelő edények.
A komposztba rakott anyagokat 3–4 hónaponként meg kell keverni abból a célból, hogy a nehezebben korhadó anyagok (pl. faágak, fűrészpor) is elbomoljanak.
A felaprított szerves anyagok egy, az aprítatlanok másfél év alatt földdé érnek és kiszórhatóak. Ha a komposztot pázsitra akarjuk teríteni vagy cserépbe, virágládába kívánjuk tölteni, akkor célszerű felhasználás előtt átrostálni.
Az érett komposzt zsákokban szállítható és néhány hónapig további bomlás nélkül tárolható.