A szőlőtőke – kedvező időjárású években és jó tápanyagellátás mellett – túlságosan dús lombozatot fejleszt; a levelek árnyékában levő fürtök nem jutnak elegendő napfényhez, ezért a bogyókban viszonylag kevés cukor, szerves sav, íz-, illat- és aromaanyag képződik.
A fürtök tökéletes beérése, a jó minőségű termés érdekében szükség van a zöldmunkák folyamatos végzésére.
A hajtásválogatással a túlságosan sűrűn álló, fürtöt nem viselő (meddő) hajtásokat tőből távolítjuk el.
A kötözéssel irányítjuk a hajtások növekedését úgy, hogy a rendelkezésükre álló teret maradéktalanul kitöltsék és egymást a növekedésben ne akadályozzák.
A hónaljhajtások eltávolításával a tápanyagokat a termő hajtások fürtjeibe irányítjuk. A hónaljhajtásokat kezdetben kézzel kitörjük, később az elfásodott hónaljhajtásokat egy-két levél fölött visszavágjuk.
A csonkázásra csak a nyár derekán kerül sor és abból áll, hogy a túlságosan hosszúra nőtt hajtásokat a támrendszer magasságában visszavágjuk.
A lelevelezés abból áll, hogy a fürtöket árnyékoló leveleket a bogyók éredésének kezdete idején lecsípjük.