Dér, hó, jégpáncél

Dér, hó, jégpáncél

Télapó ridegen megfoszt minket a fák és a bokrok üde zöldjétől, a virágok vidám tarkaságától, viszonzásul azonban megajándékoz a víz, a csapadék változatos formáival. Alább felsorolom a leggyakrabban előfordulókat.

Dér akkor keletkezik, ha a túlhűlt, vízszintest megközelítő felületen apró jégkristályok rakódnak le. A vékony, fehér bevonat hajnalban keletkezik, a tél közeledtére figyelmezteti az embereket, de mulandó: ha a nap felsüt, rendszerint rövidesen eltűnik.

A zúzmara többnyire függőleges felületeken képez többé-kevésbé vastag, szikrázóan fehér réteget, amely a légköri vízpára kicsapódása útján gyarapodik jégkristályok alakjában. Olykor hatalmas tömeget képez a fákon és a bokrokon, amelyeknek az ágai lehajlanak vagy letörnek a súlya alatt.

A télen hulló nagy súlya is kárt okozhat a növényállományban, ezért az oszlopszerűen növekedő örökzöldek hajtásait már ősszel össze kell kötözni, a fenyők vízszintesen álló ágairól pedig le kell rázni a hótömeget.

Jégpáncél akkor alakul ki a fák és bokrok ágain, ha azok testtömege erősen lehűlt, és erre langyos eső cseppjei fagynak rá. Az összefüggő jégbevonat a rügyeket elzárja a levegőtől, nem jutnak oxigénhez, illetve nem távozhat el az általuk termelt széndioxid. Ilyen körülmények között a rügyek rövid idő alatt elpusztulnak.

A jégpáncél képződését ki lehet használni a fagy elleni védekezésben: ha a fákra vizet permeteznek és az az ágakon megfagy, akkor a környezetben hő szabadul fel, amely meggátolja a rügyek elhalását. Természetesen a jégbevonat nem lehet néhány óránál tartósabb!

A párás, fűtött helyiségek ablaktábláin megjelenő jégvirág és az ereszről lecsepegő víz alkotta jégcsap csupán esztétikai értékű, megszépíti téli környezetünket.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR