A lombhullató fák és cserjék ősz óta nyugalmi állapotban vannak. Ennek két szakasza különböztethető meg: a mélynyugalom lombhullástól január végéig, február első feléig tart.
Ebben az időszakban kevéssé érzékenyek az időjárás szélsőségeivel szemben, a nálunk előforduló mínusz 15-16 fokos hideget is károsodás nélkül átvészelik. Februárban kezdődik az ébredezés időszaka. Ha ilyenkor enyhe, fagymentes az idő, akkor megindul a gyökértevékenység, a szövetek vizet vesznek fel, a rügyek duzzadni kezdenek, ennek következtében a sejtállományuk hígabb lesz, és - ha ismét zord idő következik - a termőrügyek érzékeny szövetei elfagynak, virágot nem nyitnak, gyümölcsöt nem érlelnek.
Ezért aggódnak a kertészek, attól tartva, hogy a februári tavaszt márciusi tél követheti!
A néphit szerint a változás Pál napjához (január 25.) köthető, ezt a napot pálfordulásnak nevezték és azt tartották, hogy ha a télire betárolt élelem és takarmány fele még a kamrában és a magtárban van, akkor már nem lesz semmi baj: a család és az állatállomány gond nélkül kitelel. Pálnak fordulása, fél tél elmúlása - szólt a bölcs mondás.
Előbb a csonthéjas gyümölcsfák, később az almástermésűek kezdenek ébredezni, legérzékenyebbek a korai fagyokra a mandulafák, a kajszi- és az őszibarackfák virágai, valamint a szőlő termőrügyei. Ha a rügyeket a hossztengelyük mentén éles késsel felmetsszük, és a szövetek élénkzöldek, akkor nem érte őket fagykár. Ha a rügy tövén vagy az egész metszlapon elbarnult a szövet, akkor a rügy elpusztult.