Február még teljes egészében téli hónap, nem ritkán zord fagyokkal, hófúvással súlyosbítva, de a kertészek tenyere a hosszú téli pihenő után már viszket az ásó, gereblye és a metszőolló láttán!
Mindenki arra vágyik, hogy érezhesse a tavasz fuvallatát, a lenyírt fű és a frissen felásott föld jellegzetes illatát. De ilyenkor még csak néhány munka elvégzése ajánlott a napsütéses, fagymentes déli órákban. Ezek mögött is leselkedik a kertészek rettegett réme: a februári tavasz és a márciusi tél!
Ez az utóbbi évtizedben többször is megtizedelte a gyümölcstermést azzal, hogy a korai felmelegedés hatására a korán virágzó gyümölcsfák életműködése megindult és az apró, fagyra roppant érzékeny gyümölcskezdemények a márciusi fagyok áldozataivá lettek.
E veszély ellen még most sem késői a védekezés: a termő gyümölcsfák törzsét és vázágait fehérre kell meszelni, permetezni. A fehér bevonat megakadályozza, hogy a nappali napsütésben a fa szövetei felmelegedjenek, kiterjedjenek, a fagyos éjszakai órákban pedig lehűljenek és összehúzódva elszakadozzanak. A fehérre meszelt fák nedvkeringése egy-két héttel később kezdődik meg és ezzel egy fagyveszélyes időszakot vészelhetnek át.
A kedvezőbbre forduló időjárás lehetővé teszi az idős fák törzsének tisztogatását, amellyel sok kártevő tojását és számos betegség áttelelő spóráit pusztíthatjuk el. Ilyenkor van az ideje a szerves trágya és az érett komposzt kiteregetésének és beásásának, valamint a sarjhajtások (tő-, gyökér- és törzssarjak) tőből kivágásának is. Olyan munkák ezek, amelyeket bármikor abba lehet hagyni és újból el lehet kezdeni.
Csak a februári hónap közepén foglalkozzunk először a tavaszi, lemosó permetezés előkészítésével és elvégzésével, a gyümölcsfák koronaritkításával, valamint a facsemeték telepítésével. De a metszéssel akár a virágzásig, lombfakadásig is várhatunk.
