Essék szó egy nem mindennapi növényről, a dísznövényként népszerű aloéról, amelynek sokoldalú gyógyító hatását az utóbbi évtizedben ismerték fel a természetgyógyászok.
A növény a 18. század elején került őshazájából, Közép- és Dél-Amerikából az európai kontinensre. Ott az indiánok módfelett tisztelik, és pozsgás levelének a nedvét ősidők óta kecskebőrrel bélelt gödörben gyűjtötték, a kifolyó, kocsonyás nedvét pedig felfogták és gyantává szárítva gyógyszerként használták.
Az aloé kis igényű, 100-150 cm magasra növő, húsos, lándzsa alakú, szúrós élű leveleket fejlesztő, szerény növény. Szobában, cserépbe ültetve gyorsan növekszik, ha világos, de nem napfényes helyen áll és elegendő, mértékletes öntözésben részesül. Télen se álljon hideg, fűtetlen szobában: legkedvezőbb számára a 16-18 fokos hőmérséklet. A kifejlett növény bőségesen fejleszt sarjakat: ezek leválasztásával szaporítható.
De hát mit is gyógyít az aloé? Megkísérlem felsorolni a legfontosabbakat: méregtelenít, pusztítja a vírusokat, a gombákat és a baktériumokat, csillapítja a fájdalmat, gyorsítja az égési és fagyási sebek gyógyulását, regenerálja a bőrt, mérsékli az ízületi fájdalmakat, enyhíti a rovarcsípés okozta viszketést stb., stb.
Egyszóval: neveljünk a szobában aloét, és örüljünk a tömött fürtű, hosszú életű, sárga vagy piros virágzatának!
Szaporítani legegyszerűbben sarjakról lehet. A szaporítás lépéseit megmutatjuk ide kattintva a hobbikert.hu oldalon >>
