Kevés hasznosabb gyerekjátékot tudok elképzelni, mint a kertben kijelölt apró parcellát, amelyben megtanítjuk óvodás korú gyermekünket kertészkedni, növényt nevelni.
A fiatal nyugdíjasok és a mostanában visszavonulók még bizonyára emlékeznek azokra a sanyarú, a világháborút követő évtizedekre, amikor – az akkor még anyagilag is homogénebb – társadalom többségének az életcélja négy fogalomban volt meghatározható: lakás – kicsi – kocsi – kert. Milyen kapcsolatban van a gyerek a kerttel?
A gyermek már bébikorában élvezi a kert előnyeit: a mamája a kert egyik védett, csendes pontjára helyezi el az ágyacskát, vagy a gyerekkocsit, amelyben a kicsi alszik a fák lombja alatt, vagy a tavaszi napsütésben. Nemsokára következik a homokozó és a pancsoló időszaka, amely tovább alapozza a jövő nemzedék egészségét. Ezt követi a pajtásokkal folytatott labdajáték, majd a kosárlabdázás és a focizás, amelyet a szülők már szívesen irányítanak a játszótérre, minthogy ezt a sok munkával, gondosan ápolt gyep már nem viseli el tartósan.
De ez a 4-6 esztendős kor a legalkalmasabb arra, hogy a kisfiút és a kisleányt is rászoktassák a szülők az aktív cselekvésre! Tessék kijelölni a gyermek részére a kertnek egy 2-3 nm-es, felásott, megművelt kis parcelláját ilyenféle szöveg kíséretében:
„Nézd gyermekem, ez a te kis kerted. Itt van egy maroknyi bab vetőmag, ezt most elvetjük. Hozok neked egy cserép muskátlit, azt elültetjük a kerted közepébe és néhány nebántsvirág palántát (Tudod, hogy miért nevezik nebántsvirágnak? Ebéd közben elmesélem neked!). Ha kikél a bab, akkor a sorokból a gyomokat muszáj kigyomlálni, a sorközök talaját pedig meg kell kapálni. Ha valamilyen betegséget észlelsz, akkor szólj nekem és együttes erővel majd meggyógyítjuk a növényeidet és nyáron egy ebédre a te általad termelt zöldbabot fogyasztjuk el!”
És a gyermek már ekkor megtanulja, hogy csak hozzáértő, szorgalmas munkával lehet valódi értékeket előállítani. Amit pedig a kis Jancsi egyszer megtanult és megszokott, azt a felnőtt János se felejti el!
Amikor a gyerek iskolássá érik, akkor – ha szerencséje van – megismerkedhet az iskolakert kincseivel. Sajnos, manapság kevés iskolának van kertje, pedig a fiatalok itt ismerhetnék meg a gyakorlatban is a természet bölcs törvényeit! Magam – a nagy időtávolság ellenére – még mindig emlékszem a gimnáziumom iskolakertjére és annak minden parcelláját le tudnám rajzolni. És élénken él bennem mindaz, amit természetrajz-tanárom elmondott a kertben termesztett haszonnövényekről, valamint a vad- és kerti virágokról. Milyen jó lenne, ha az oktatáspolitikával foglalkozók felújítanák az iskolakertek rendszerét – hasonlóan számos európai ország gyakorlatához.
Szerencsére számos jó példa akad az országban az iskolakertek hasznosságának bizonyítására. Nemrégen nekem is alkalmam volt láthatni Herceghalom község öko-általános iskolájának kertjét, ahol akkor éppen az ágyásokat készítették elő a legkorábbi zöldségfélék magjainak elvetéséhez. A tanári testületnek az a terve, hogy minden osztálynak legyen önálló parcellája, amelyet a gyerekek művelnek és ott olyan növényeket termeljenek, amelyeket a tízóraihoz vagy az ebédhez a tanulók fogyaszthatnak el.
A kert végig kíséri a felnövekvő generációt egész életében. Akinek ez megadatik, annak gazdagabb, színesebb, tartalmasabb lesz az élete. Most, amikor olyan mélyreható társadalmi vita folyik az oktatás- és neveléspolitikáról nem volna szükségtelen erre a kérdésre is nagyobb figyelmet fordítani!