16. hét: A fejes saláta még mindig csak kísérő

16. hét: A fejes saláta még mindig csak kísérő

Nálunk többnyire tavaszi termény a fejes saláta, aminek addig van keletje, amíg feltűnik az asztalon az uborkasaláta.

Nagy kár, mert az étrendileg igen értékes fejes salátának egész évben az asztalon volna a helye - salátaként és ételdíszítőként egyaránt.

Táplálkozási szokásaink az utóbbi években örvendetesen korszerűsödtek: a nagyon zsíros, sok szénhidrátot tartalmazó, fűszeres ételeket kezdik felváltani az emészthető fehérjében gazdag, kalóriaszegény fogások. A saláta azonban sehogy se akarja elnyerni a méltó helyét. Még mindig csak a húsételek kísérője, azaz nem más, mint savanyúság, ételízesítő, holott - éppen nagyszerű termelési adottságaink miatt - étvágykeltő, vitamindús előételnek kellene lennie. De próbáljon csak meg valaki előételként nyers salátát rendelni a vendéglőben. Majd meglátja, hogy milyen furcsálló szemekkel fogják teljesíteni kívánságát.

saláta

Különös, hogy a magyar nyelvben a saláta szónak valami lekicsinylő hangzása is van: saláta a sebtében összehordott írásmű, az iskolás gyerek alaposan elhasználódott füzete, tankönyve stb. Vajon miért?

De térjünk vissza a fejes salátához, és maradjunk ennél, ez esetben elhanyagolva botanikai és felhasználásbeli rokonságát a kötöző-, tépő-, endívia-, cikória- és mezeisalátával, amelyek ugyancsak megérdemelnék, hogy mind a kertben, mind a családi étrendben nagyobb megbecsülésben legyen részük.

A fejes saláta őse a keszegsaláta, ami nálunk elég gyakori gyomnövény. A soklevelű fejes salátát Európában a görögök terjesztették el, de ők is már az egyiptomiaktól vették át. Nálunk a 17. század óta ismerik és fogyasztják.

A mai fejes saláta karógyökeret fejlesztő - a fészkesek családjába tartozó - növény. Gyökerei mélyen hatolnak a talajba, de oldalirányban csekély területet hálóznak be. Levelei szorosan egymásra borulva fejet képeznek, amelynek vastag erű, külső levelei sötétzöldek, némileg durvább szövetűek, míg a belső levelek zsengék, zöldessárgák vagy sárgák.

Sok karotint és B-vitamint tartalmaz. Igen jelentékeny a C-vitamin-tartalma, ezért különösen ajánlatos a fogyasztása kora tavasszal, amikor a szervezet vitaminkészletei kiapadóban vannak. Nem árt tudni, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban termelt fejes saláta vitamintartalma alatta marad a szabadföldiének.

Termesztése

Mivel a fejes saláta viszonylag kis gyökérzete hatalmas lombot kénytelen ellátni vízzel, ezért - különösen a fejlődés kezdeti szakaszában - a vízzel jól ellátott talajt kedveli. Később a sok víz már nem előnyös, mert a fejek lazák lesznek.

A könnyű, laza, barna homoktalajok növénye, de eléggé alkalmazkodó növény lévén megél az agyagtalajokon is. Kedveli a kissé lúgos (pH 7,1-7,6) földeket. A tápanyagigénye igen jelentős, szereti a gyorsan felvehető tápanyagokat, ezért a szerves trágyával és műtrágyával jól ellátott ágyásokban ajánlatos termeszteni.

A hideget kiválóan tűri, ezért lehet a palántákat ősszel a szabadba kiültetve átteleltetni. A fejlődés kezdeti szakaszán 4-6 °C-ot is elvisel károsodás nélkül. Melegben, különösen a hosszú nappalok idején, a kifejlett növények gyorsan magszárat fejlesztenek. Ezért a termelésben azok a fajták váltak be, amelyek hosszú ideig maradnak fejesek. A tartós, de nem túlságosan intenzív megvilágítást kedveli, ezért fólia alatt is csak akkor érdemes a hajtatását megkezdeni, amikor a természetes világosság a napi 9-10 órát meghaladja. A növekedéshez az optimális hőmérséklet 16 °C.

Kiskertben a fejes salátát szinte mindig palántázással termeljük, mert így jóval rövidebb ideig foglalja el az értékes területet. A palántaültetésnek fontos és általános szabálya, hogy a 3-4 leveles palántákat magasan kell ültetni, hogy "alájuk fújjon a szél".

Az áttelelő salátát úgy termesztjük, hogy a magvakat augusztus végén vetjük el hidegágyba vagy szaporítóládába. Ennél ügyelni kell arra, hogy a magvak ne kerüljenek mélyre, és fölöttük a föld jól tömörítve legyen. A fejlett palántákat október elején ültetjük ki a szabadba (például fiatal gyümölcsfák közé) 30 cm sor- és 15 cm tőtávolságra. Fontos az, hogy a palántákat az első fagy már begyökeresedett állapotban találja. A nagyobb fagyok beállta előtt a salátaágyásokat lombbal, lekaszált fűvel vagy komposzttal betakarjuk. A takaróanyagot tavasszal, a fagyok elmúlta után el kell távolítani, hogy elegendő napfény érje a palántákat. Ezután még talajlazításra, öntözésre, esetleg fejtrágyázásra lesz szükség ahhoz, hogy korai fejes salátát takaríthassunk be.

A korai termelésnek egy másik módja a fólia alatti hajtatás. Akár ősszel kiültetett palántákra húzhatjuk a fóliát, akár a már megépített fóliasátorba ültethetünk tápkockás salátapalántákat. A fűtetlen fóliasátor alatt - célszerű szellőztetéssel - olyan hőmérsékletet tarthatunk, ami a saláta korai fejlődésének kedvez. Az öntözést úgy szabályozzuk, hogy kezdetben hetenként többször kapjanak vizet a növények, de később hetenként csak egyszer öntözzünk. Erre mindig déltájban kerüljön sor, hogy mire a nap lemegy, a leveleken ne maradjanak vízcseppek.

A legegyszerűbb és leggyakrabban művelt termelési mód a korai szabadföldi kiültetés. Ha magunk vetjük a magvakat, akkor február közepén lássunk hozzá, sőt ha tűzdelt palántára van igényünk, akkor még három héttel korábban kell a magoknak a földbe kerülniük. A palántákat már március végén kiültethetjük - mihelyt a föld fagya kiengedett, és a talajt kellőképpen el lehet munkálni. Ha valami ideiglenes fóliaborítást tudunk a kiültetett palánták fölé rögtönözni, akkor egy-két héttel siettethetjük a friss fejes saláta szüretjének időpontját.

Lehet a fejes salátát ősszel is termeszteni. Ebben az esetben a magokat hidegágyba vagy szaporítóládába július 20. táján vessük el, és a palántákat augusztus 20. körül ültessük ki az akkorra már betakarított zöldbab, spenót, zöldhagyma, korai sárgarépa helyére. Ha gyakran öntözzük a palántákat, akkor rendkívül gyorsan fejesednek, és szeptember végére ismét fogyaszthatjuk a friss fejes salátát.

Nemrégen egy teljesen újszerű termesztési móddal ismerkedhettünk meg: a növényoszlopban való termeléssel. A fejes saláta is alkalmas termény: a műanyag zsák oldalába ültetve szinte "salátafa" alakul ki.

Jóllehet a fejes saláta rövid tenyészidejű növény, mégis számos veszedelem fenyegeti. A salátavész és a salátaperonoszpóra ellen szükség esetén Zinebbel vagy Orthociddal kell védekezni - szigorúan ügyelve az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. A talajban élő és a gyökeret károsító lótetű, drótféreg és bagolypille lárvája ellen a palánták kiültetése előtt kezeljük a talajt Galitionnal.

Peronoszpórák és folt betegségek ellen hatnak a réz tartalmú szerek és a mankoceb hatóanyagú szerek. Foltbetegségek körébe tartozik a varasodás, az alternáriás,a szeptóriás betegségek. A mankoceb hatóanyagú Dithane M-45 a rozsdabetegsége k ellen is hat.
A 2008 óta az I. kategóriába átsorolt (és így csak növényvédelmi szakmérnök által beszerezhető és használható) Orthocid a virágfertőző moniliás betegség ellen is alkalmazható volt. Jelenleg ez ellen a gomba ellen felszívódó hatású gombaölő szerek vannak forgalomban, melyek biztonságosabb védelmet nyújtanak: Chorus, Topas, Bumber, Systhane, Topsin. A felsorolt szerek valamennyien a szabadforgalmú kategóriába tartoznak, tehát házikerti kertészkedők is megvásárolhatjá k és alkalmazhatják.
Forrás: Növénydoktor

 

 

A termesztési módszerek mindegyikéhez rendelkezésre állnak a megfelelő fajták. Ezeket ne cserélgessük, mert pl. a hajtatási fajták nem alkalmasak átteleltetésre.

A fejes saláta szedését korán kezdjük meg, mert mire a végére érünk, az utolsó fejek felmagzanak! A hajtatott fajtákból 20-25 fejre, a szabadföldiekből 15-20 fejre számíthatunk m2-enként.

Felhasználása

Fogyasztása nálunk nagyon idényszerű: márciustól júniusig tart, májusban tetőzik. Ha ősszel megjelenik a piacon, akkor újra szívesen vásárolják.

A fejes salátát többnyire nyersen fogyasztjuk. Egyik-másik háziasszony levest és főzeléket is készít belőle.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?