Aki Rómától délre, Nápoly felé robog az autójával, az az autópálya két útteste közötti, elválasztó sávon a virágos leanderfák szépségén gyönyörködhet. Mert a leander itt van otthon, a mediterrán tájakon! De már a 19. század végén hozzánk is elkerült, a városokban és faluhelyen is gyorsan megkedvelték ezeket a szorgalmasan virágzó fácskákat és bokrokat.

A leander (Nerium oleander L.)  a magyar botanikában a babérrózsa nevet kapta, de a köznyelv országszerte egyszerűen csak leandernek nevezi. Aligha van válunk egy falusi porta vagy egy családi ház, erkély, terasz, ahol ne díszlene legalább egy leander.

Sokféle színváltozat ismert

A növényt tömött bokorrá, vagy törzses, másfél-két méter magas fává neveljük. A levelei 10-20 cm hosszúak, keskenyen lándzsás alakúak, a színükön olajosan fényesek, a fonákjukon kissé pelyhesek, viszonylag vastagok és örökzöldek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a levelek több évig is élnének, mert egy idő után megsárgulnak és lehullanak, helyettük új levelek jelennek meg a hajtásokon. A szimpla vagy telt virágaik a hajtások csúcsán nyílnak ki, hófehérek, rózsaszínűek, élénk pirosak vagy (ritkábban) sárgák, kis csoportokban állnak.

 

Bokrot vagy fát nevelünk?

Ha bokrot akarunk nevelni, akkor egy évben a hajtásokat többször is vissza kell metszeni. A fácskák legjobb metszési ideje szeptember-októberben, a betelelés előtt van. A leander a brutálisan erős metszést is tolerálja, több hajtást és azokon több virágot nyit. Ha a hajtásait a levél töve felett visszametszik, akkor 3-4 új hajtást hoz, amelyeken még több virágot fejleszt.

Sok napot és még több vizet kíván

Növényünk kifejezetten melegigényes, szereti a napsütést és a bőséges, rendszeres öntözést, amire lehetőleg esővizet használjanak. Tápanyagigényes növény, amelynek különösen a foszfor-ellátásáról kell gondoskodni a gazdag virágzás érdekében.

Télen teleltetni kell a leandert

A téli fagyokkal szemben érzékeny, -10 C foknál hidegebb környezetben elpusztul, de legszebben nálunk a nyári időszakban virágzik. Ezért ősszel fagymentes helyre kell állítani. A téli hideget legjobban +5-10 fok között viseli el. Télen ritkán, havonta egyszer-kétszer meg kell öntözni!

Betelelés előtt, a helykímélés miatt is vágják vissza a hajtásokat és figyeljék meg, hogy a levelek fonákján nem telepedtek-e meg a pajzstetvek. Ezek ellen permetezéssel eredményesen lehet védekezni.

A leandereket a fagyos napok elmúltával lehet kiállítani a szabadba, de ezzel ne késlekedjenek, mert a fácskák az 1-2 fokos hideget károsodás nélkül elviselik. A növényeket ki lehet ültetni a kertbe, az edényben nevelt fiatal töveket pedig minden évben, az idősebbeket három -négy évente át kell ültetni jó minőségű, közepesen kötött talajba.

 

Dugványozással szaporítható

A leandert legfeljebb a pajzstetvek és a levéltetvek támadják meg, gombás, baktériumos, vagy vírusos betegségei nincsenek.

A szaporításuk legjobb módszere a félfás, vagy fás hajtások dugványozása. A 15-20 cm hosszú hajtásrészt állítsák vízzel megtöltött edénybe, világos, meleg helyre, ahol 1-2 hónap alatt gyökérzetet fejlesztenek és cserépbe lehet ültetni őket. Ennek a legalkalmasabb időpontja tavasszal, a metszéssel egy időben van. Nincs szükség minden ültetésnél nagyobb edényre, mert a bőséges gyökérzetet is meg lehet ritkítani!

Az elnyílt, elhervadt virágokat és a kialakult terméshüvelyeket távolítsák el. Az érett magokból lehet ugyan új növényeket nevelni, de ez hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű eljárás.

Figyelem!!! A leander minden része, de a levelei és termései különösen mérgezőek, ezért a gyerekeket és a laikus vendégeket figyelmeztetni kell, hogy ezeket ne vegyék a szájukba és ne nyeljék le!

A gondosan kezelt leander bokrok és fácskák szemet gyönyörködtető díszei lesznek a kertnek, a terasznak és az erkélynek is.