Permetezőgépeim

Az első és sokat használt gépem egy Solo márkájú motoros háti permetező volt, amely kisebb javításokkal kitartóan dolgozott 20 éven át egy 0,5 hektáros almaültetvény növényvédelmében.

Amikor már nagyon öreg volt, és szabadulni akartam a kipufogó gáz közelségétől, vettem egy TPB 256 jelű talicskás gépet, melynek 25 méteres tömlőjével sétálva lehetett permetezni.

TPB 256 jelű talicskás permetezőgép

TPB 256 jelű talicskás permetezőgép

Tartályába 75 liter lé fér, egy kétütemű kis motor hajtja a szivattyút, melynek nyomása állítható. A lé egy részét visszanyomja a tartályba, hogy keverje a permetlevet az ülepedés megakadályozására.

Azt gondoltam, könnyebb lesz vele a munka, nem kell a hátamon cipelni a gépet a permetlével együtt, és hátszélben nem füstöl az orrom alá a kipufogó.

Azonban 2 évi használat után vettem egy új háti motoros gépet és nem bántam meg, mégis ez tetszik jobban.

A kétféle géppel végzett munka jellemzői

  • A talicskás gépnél nem kell 25 kg-nyi súlyt a hátamon cipelni permetezés közben, viszont elég nehéz a 100 kg-nyi talicskát és permetlevet a fák közötti egyenetlen talajon tolni. Szerintem a talicskakeréknek közelebb kellene lenni a súlyponthoz, akkor kisebb súly nehezedne a nyél végére, ahol a munkavégző emeli a talicskát.
  • A háti motoros gépnél az üresjárat (a permetezés nélküli gyaloglás) csak a töltési helytől a kezelendő részig tart, és természetesen visszafelé is. Am a talicskás gépnél ehhez még hozzáadódik a megállási helyek közötti távolság is, és még a tömlő megfelelő elrendezéséhez szükséges gyaloglás is.
  • Ha kicsit fúj a szél, márpedig rendszerint fúj, akkor a háti géppel könnyebben lehet igazodni a szélhez, a talicskás gépnél azonban sokszor új helyre kell tolni a gépet. A legjobb esetben is kétszerannyi az üresjárat a talicskás gépnél, mint a háti gépnél szükséges.

Karbantartás, alkatrészcsere

A háti motoros gép még csak egy idényt dolgozott, és kínai gyártmányú, nem tudom, olyan kevés baj lesz-e vele, mint a Solo gyártmányúval, da úgy vélem, mindenképpen kevesebb bajom lesz vele, mint a talicskással.

Ennek a két idény alatt elöregedtek a szivattyú karmantyúi, de még bosszantóbb, hogy a szivattyú kiömlő oldalán levő műanyag részt már kétszer kellett cserélni, pedig mindig gondosan víztelenítettem, és a pótalkatrész fúratai nem egyeztek meg az eredetivel. Az volt a szerencsém, hogy az alkatrészt árusító volt olyan szíves és esztergályozással helyrehozta a hibát.

A motor megbízhatóan jól működött, bár az első permetezés alatt fekete izzadmány borította a külsejét, de nem volt vele bajom, ez csak szépséghiba volt.

Összegzés

  • A talicskás gépet olyan helyre ajánlom, ahol a sorok hossza nem több 20 méternél, vagy ha 40 méteresek, akkor van középen hely keresztirányban tolni a talicskát, így keveset kell az átállások miatt gyalogolni.
  • A szóráskép jól állítható mindkét gépnél, és az elérhető magasság is hasonló.
  • Akkora területet, mint a talicskás gép 75 literes lémennyiségével le tudtam kezelni, a háti motoros géppel elegendő volt 20 liter permetlé. (Természetesen a hatóanyag mennyisége nem csökkent, az oldat töményebb volt.)
  • A háti motoros gép nagyon víztakarékos, nagyon finom a porlasztása, és a segítő légáramlat a lomb belsejében is hatékony borítást ad.
  • Nagy léadagú, úgynevezett lemosó permetezésnél viszont sokszor kell újra tölteni, mivel kicsi a tartály.