Útközben jutott eszembe

Útközben jutott eszembe

Az autó ablakán kitekintve megnéztem mezőgazdasági táblákat és sok furcsaságra lettem figyelmes.

Augusztus utolsó napján kánikulai meleg volt, hétágra sütött a Nap. Kora délután a Balaton partjáról a főváros felé utaztam. Az anyósülésen ülve nem volt egyéb dogom, tehát elővettem a füzetemet és feljegyeztem néhány követendő és néhány elfelejtendő dolgot, amelyeket most szeretnék megosztani az Olvasóimmal.

• Amerre csak az autópályáról látni, géppel jól művelhető, nagyüzemi táblák alakultak ki. Ennek következtében (a könnyebb módszert választva) szinte csak búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termelünk.

• Az idén korán ért be a búza és gyorsan befejeződött (a korábban szeptemberig is elhúzódó) aratás és cséplés. Nyoma sincs a búzának, mert a bálázó gépek a szalmát is eltakarították.

• A napraforgó is beérett, mielőbbi betakarításra vár, a kukorica is közel van a teljes éréshez.

• A határban semmi mozgás: dolgozó embert, gépet és sajnos legelő szarvasmarhát, vagy juhnyájat se láttam.

• Utam során egyetlen takarmánytáblát se fedeztem fel. Nincs jószág, ezért nincs lucerna sem?

• Most kellene a vízlevezető árkokat kitakarítani, hogy tavasszal ne legyenek belvizes foltok.

• Alig van tarlóhántott tábla. Pedig a termőföld halála, ha nem művelik! (A benne levő milliónyi mikroszkopikus állat és növény elpusztul).

• Nincs sehol másodvetés! Nincs szükség az ebből származó jövedelemre? Se a zöldítésre?

Vissza kell állítani a vetésforgó rendszert, mert különben sivatag lesz a mai termőföld helyén! Állatállomány és jól kezelt, idejében kiszórt és beszántott istállótrágya nélkül nem lehet tartósan, a jó gazda módjára a termőföldet életben tartani. Még kondicionáló szerekkel is csak egy ideig!

Ennyi!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?