Arany születésének 200. évfordulójára szeretném ezt a szép, költői vallomást közreadni, amely szerintem érdemes a megörökítésre.
Az ország költészet iránt érdeklődő népessége most ünnepli Arany János születésének 200. évfordulóját. Arany kortársa volt Petőfinek (hat évvel volt idősebb Petőfinél) és közöttük hosszan tartó és igen értékes barátság alakult ki, amelynek csak Petőfi nagyon korai, tragikus halála vetett véget.
Feltehetően kevesen tudják, hogy Petőfi nem csupán kiváló, lírai költő volt, de még rajzolni is tudott; 1847. februárjában egy ceruzaportrét készített költőtársáról és ezt elküldte sokra értékelt barátjának. A rajzhoz a következő négysoros verset mellékelte:
Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
Arany se hagyta válasz nélkül a verses üzenetet és a következőképpen válaszolt:
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,
Otthon leli magát ajakimon dala.
(Forrás: Szülőföldem, Túrkeve, 2009.)
Szép vallomás, érdemes a megörökítésre!
