A kertészek ízlése folyamatosan változik, és most úgy tűnik, hogy a barokk kertektől eltávolodva, a szökőkutak és sziklakertek mellett is elhaladva a virágos rét felé tart.
A FŐKERT Nonprofit Zrt. és a zürichi Alkalmazott Tudományok Főiskolája nemrégen Biodiverzitás Konferenciát tartott, amelynek fő témája a biológiai sokféleség csökkenésének megszüntetése, de legalább mérséklése volt. A téma alapos megtárgyalására az okot az a felismerés adta, hogy világszerte csökken a növények és az állatok fajainak, fajtáinak a száma és ez indokolatlanul szegényíti az elődeinktől örökölt Természet gazdag sokszínűségét.
Ez a tendencia kézzel foghatóan jelentkezett a városi kertészetben, mert az utcák, a terek összképét a környezetük növényzete egészíti ki. Az épületek, az építmények, az utcabútorok teszik teljessé a város harmóniáját.
Hasonló a helyzet a családi kertekben is
Hosszú újságírói pályafutásom során számtalanszor hangoztattam, hogy a kert funkciója az, hogy a gazdái igényeihez alkalmazkodva a humanizált természet része legyen! Szerencsére már régen túl vagyunk azon, hogy a barokk kertek alakra nyírott (gyötört!) fáit, bokrait kívánjuk látni. És talán túl vagyunk a kerti szökőkutak, a sziklakertek és a díszes üveggömbök divatján is, de még mindig a kényszerítés korát éljük és nem azokat a virágokat neveljük, nem azokat a gyümölcsfajtákat, zöldségféléket termeljük, amelyek a leginkább otthonuknak érzik a kertünket!
De azért látunk már követendő példákat: a hetente nyírott és naponta öntözött (méregdrága) pázsitnál is szebb és változatosabb a virágos rét, amelyet évente csak kétszer-háromszor kaszálnak le. Szépek, kedvesek a hazai flóra fái és bokrai, amelyek kevesebb ápolási munkát és főként kisebb költséget igényelnek, de szemlátomást jobban érzik magukat, mint a melegebb tájakról ide hurcolt, senyvedő társaik.
Szó, ami szó: vissza a természethez! Érdemes lenne erről sokkal többet tudnunk és tanítanunk!
