Akaratlanul megsértettem egy rigópárt és magam sem gondoltam, hogy ennyire bánni fogom a történteket.
Tavaly, egy szép nyári napon bosszankodva láttam, hogy a kertemben egy szőlővessző belenőtt a szomszédos meggyfa koronájába. Sietve letéptem a szőlőhajtást, de nem láttam, hogy az ágak-bogak között egy feketerigó-pár épített magának fészket, amelyben három fióka is növekedett. A fészek alaposan megsérült, a fiókák kiestek belőle és - nagy bánatomra – a szülőpár hamarosan eltűnt. Azóta bánkódom a történteken és gyakran eszembe jut, hogy mennyire meggondolatlan és figyelmetlen voltam. Jóvá tenni pedig sehogy sem tudtam az eseményeket.
Most pénteken délben kinéztem a kertre nyíló ablakunkon és – nagy örömömre – azt láttam, hogy két fekete rigó jön-megy a gyepen és szorgalmasan szedegeti a tavaly lehullott cseresznye maradványait. A rigók visszajöttek! Én meg az idén fokozottan fogok ügyelni arra, hogy ne tegyek kárt a fészekben és az ivadékaikban! Mert ők a mi közmunkásaink a cseresznyelégy (kukac) elleni harcunkban.
