Nehéz döntés előtt áll a kertészkedő ember, ha egy idős fa áll a kertjében. Ha kivágja, akkor megifjíthatja a kertjét, de jó ideig nem számíthat gyümölcsre.
Az utóbbi két évtizedben számottevően csökkent hazánkban a gyümölcstermelés és ezzel együtt a gyümölcsfogyasztás is. E helyen nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ez egészségügyi szempontból mennyire hátrányos! A termelés csökkenését nagyrészt a nagyüzemi gyümölcsültetvények elöregedése, kisebb részben a házikerti gyümölcsfák számának csökkenése okozta. A fogyasztás pedig főként a gyümölcsök árának emelkedése következtében esett vissza. Annak ellenére, hogy most egész évben és bőséges választékban kínál a kereskedelem a hazai termésű mellett importból származó déli gyümölcsöket is. (Arra bizonyára már csak kevesen emlékeznek, hogy a múlt század közepe táján banánt csak karácsony előtt lehetett vásárolni és a KÖZÉRT-ek előtt hosszú sorokban álltak érte a vásárlók. Ebben az időben 6-8 banán bőkezű karácsonyi ajándéknak számított, ma pedig olcsóbb gyümölcs, mint a téli alma.)
A családi kertekben országszerte tapasztalható az idős, terebélyes koronájú, de még mindig rendszeresen termő gyümölcsfák kivágása, amelyet többnyire azzal indokolnak, hogy ezek a fák nehezen kezelhetőek: a metszésüket csak létrán állva, vagy a fák ágán kapaszkodva lehet elvégezni, a növényvédelmükhöz nagy teljesítményű permetezőgépre van szükség és a gyümölcs betakarítása is csak balesetveszélyes körülmények között, sok kézi munkával és minőségi romlással oldható meg. A fakivágás következtében csökkenő termőkapacitást viszont nem ellensúlyozza kellő számú korszerű, jobb fajtájú, könnyebben kezelhető facsemete telepítése.
Háromszor is gondoljuk meg ezért, mielőtt egy gyümölcsfát kivágunk! A helyére ültetett fiatal fácska csak évek múlva hoz termést először, és a nagy mennyiségű gyümölcsre akár egy évtizedet is várnunk kell.
