…már nem ebédelünk együtt

…már nem ebédelünk együtt

Bárándy György barátomra emlékezem, akivel - egykorúak lévén - sok párhuzamot fedeztünk fel egymás életében.

Elhunyt az ország egyik legismertebb és legkiválóbb jogtudora és ügyvédje, dr. Bárándy György. Egykorúak voltunk, mindketten 1919-ben születtünk, gazdálkodó családban, vidéken nőttünk fel. Ő két hónappal fiatalabb volt nálam, ezért tréfásan gyakran bátyámnak szólított. Sok szempontból hasonlóak voltunk, többek között abban is, hogy utódaink a mi szakmánkat folytatták: a Bárándy-családban apa, fiú és unoka egyaránt jogász, az én családomban pedig kertész lett.

Találkozásaink alkalmával szívesen idéztük fel gyerekkori emlékeinket a szülői ház szokásairól, a gimnáziumi latin, magyar irodalom és történelem tanulmányainkról, gyerekkori csínytevéseinkről és kamaszkori kalandjainkról, meg a későbbi évek megpróbáltatásairól. Ezek a beszélgetések mindig azzal fejeződtek be, hogy Gyuri meghívott egy ízletes ebédre, amelyet valamelyik rangos budapesti étteremben költhettünk volna el. A meghívást én csupán egy gáláns gesztusként értelmeztem és az ebéd nem valósult meg.

Négy évvel ezelőtt egy életveszélyes közúti baleset elszenvedőjeként a Baleseti Kórház betegágyán feküdtem, amikor nagy örömömre bekopogott az ajtón - egy csokor rózsával a kezében - Bárándy ügyvéd úr. Elkezdődött a szokásos beszélgetés, amely mintegy másfél óra hosszat tartott és azzal fejeződött be, hogy: Gyuri bátyám! Meghívlak egy finom ebédre valamelyik kiváló étterembe mihelyt felgyógyultál! Megköszöntem a nagyszerű ajánlatot, de végül is erre az ebédre egyszer sem került sor.

Most már nem is tudom ezt a mulasztásomat pótolni, amit nagyon-nagyon sajnálok.

Requiescat in pace!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR