Szeretnék beszámolni egy kezdeményezésről, amely örömöt és sikerélményt szerez barátunknak, a város egy emeletes házának erkélyén.
Kedves barátomat, Dr. Ribári Ottó egyetemi tanárt, a fül-orr gégészet köztiszteletben álló professzorát néhány évvel ezelőtt egy váratlan stroke tolókocsiba kényszerítette. Élete során orvos-generációkat tanított és nevelt fel, 20 000 műtétet végzett és új sebészeti eljárásokat vezetett be, több egyetemi tankönyvet és 250 - főként német és angol nyelvű - tanulmányt tett közzé, számos tudományos egyesület vezetője és díjak tulajdonosa lett. Kezelte és gyógyította az Operaház művészeinek hangszalagjait, de mindenkinek a betegségén nagy szakértelemmel és odaadással igyekezett segíteni. Nem csoda tehát, hogy a kertészkedésre nem igen jutott az érdeklődéséből és az idejéből.
Egy-két hónappal ezelőtt dr. Túrmezey Tibor – közös barátunk (mindhárman a Budapest Rotary Club tagjai vagyunk) – egy beszélgetés alkalmával felvetette, hogy Ottónak kellene valami elfoglaltság, ami sikerélménnyel is gazdagíthatná egyedül eltöltött óráit. Azt ajánlotta a mozgásában súlyosan korlátozott betegnek, hogy gondozzon egy magaságyat.
Ötletét megosztotta velem is, Ottó pedig lelkesedéssel fogadta a javaslatot. Rövidesen hozzá is kezdtünk az ötlet megvalósításához és Divéky István, Ernst Zoltán,és Lányi Béla rotary-s társaink segítségével Ottó budai lakásának az erkélyén készítettünk egy kisméretű magaságyat. Ebbe – tavaszi szakaszként – vetettünk zöldborsót, hónapos retket és ültettünk fejes salátát és szamócát, nagy örömet szerezve ezzel beteg barátunknak.
Minthogy a magaságyak elterjesztésével az a célunk, hogy fogyatékkal élő (látássérült, mozgásban korlátozott stb.) embertársaink, idősek és fiatalok is tudjanak termelni és ezzel sikerélményeket elérni, ezért közérdekűnek tartom ezt a szerény kezdeményt, amelynek további sorsáról időnként beszámolni szándékozom a Facebook-oldalamon.
