Emlékfoszlány, amelyben a kenyérosztó biztos kézzel, éles bicskával és egy kis vászondarabbal végzi a feladatát.
Öt-hat éves lehettem, amikor apám kézen fogott és kisétáltunk a „határba". Éppen kalászolt a búza és hullámzott az egész tábla, amelynek a szélén kék búzavirágok, halványlila szarkalábok és egy-két piros pipacs kínálta csokorba kötésre a virágait. Apám akkor nagy komolysággal elmondta, hogy mikor és hogyan vetik a búzát, a kikelt vetés hogyan vészeli át a tél viszontagságait, miért kell tavasszal a vetést megfogasolni, miért kell a gyomokat kiirtani és mikor, hogyan kell a búza aratását végrehajtani. Azután - kissé meghatottan - azt mondta: legyél te is jó gazdája ennek a földnek!
Ezzel az útravalóval éltem le az egész életemet, figyelemmel kísértem a szántó-vető emberek, a molnárok, a pékek munkáját, azt az utat, amíg a búzaszemből kenyér lesz.
Azt a rövid időt, ameddig az apámtól örökölt földemet művelhettem, de később, amikor tanítottam, állami gazdaságot irányítottam és akkor is, amikor a televízióban, a rádióban mondtam el, könyvekben és folyóiratokban írtam le a tapasztalataimat és a tanácsaimat.
Keserédes éveimnek legnehezebb szakaszát a második világháború idején éltem át, amikor hónapok teltek el úgy, hogy a munkaszolgálatosoknak nem volt más, legális tápláléka, mint a kenyér. A kenyér szentség volt!
Galíciában egy egykilós prófuntot (tégla formájú rozskenyér) vételezhettünk, és ezt öt ember között kellett elosztani, egyformán, lelkiismeretesen. Ez nem kis feladat olyan körülmények között, amikor ez tartotta bennünk lelket! Ezért az ötfőnyi csapat mindig a legmegbízhatóbbra ruházta a kenyér elosztásának a feladatát. A kenyérosztónak ehhez rendelkeznie kellett megfelelő gyakorlattal, biztos kézzel, egy éles bicskával és egy vászondarabbal, amire a szeleteket lefektette.
A többi négy tag körülállta a kenyérosztót és élénk figyelemmel kísérte a munkáját, olykor dicsérte, máskor szidta a felelős feladatot teljesítő bajtársát. A kenyérosztó bére a vászonra hullott morzsa volt!
Azóta az étkezés befejezéseként mindig összesöpröm és megeszem a tányérom mellé hullott kenyérmorzsákat!
