Megváltozott az alma, a barack, de még a bor is az utóbbi évszázadban, hiszen mást keresünk fogyasztóként, mint régen.
Amint az ezen oldalon levő fotóból is kitűnik, e sorok szerzője a túlkoros generáció egyik tagja, és mint ilyen, sokféle ízlés és divat változásait megélte. Mert nem csupán az öltözködési divat változik, hanem a lakberendezés, a kultúra, a művészet, az irodalom ízlése – és természetesen az étel- és italfogyasztás – szokásai is. Ezek többnyire összefüggésben állnak a technika és a tudományok fejlődésével, de sokszor ezektől teljesen függetlenül (pl. a női divat, testékszerezés, tetoválás, drogfogyasztás stb.) jelentkeznek, sokkszerűen. A jól ismert latin közmondás szerint: de gustibus non est disputandum (az ízlésekről nincs helye a vitának), viszont a piacgazdaságnak vannak feltétlenül követendő és betartandó szabályai. Ezért a továbbiakban ezeknek a változásairól mondanék el néhány jellemző példát: szigorúan a házunk táján, tehát a kiskertekben maradva.
Mi történt a borral?
Egy évszázaddal ezelőtt is a bor volt ebben a régióban a legelterjedtebb szeszes ital és a legtöbb rendszeres borfogyasztó a magas alkoholtartalmú, száraz (nem édes), elegendő savat tartalmazó, több éven át hordóban tárolt, fröccsnek is alkalmas bort értékelte a legjobban. Időközben változtak a körülmények, csökkent a fizikai munka részaránya, ezért manapság a piac és a fogyasztók is az alacsony alkoholtartalmú, de ízes, illatos, üde, friss borokat értékelik.
A színeváltó alma
Igen jellegzetes az almafogyasztás ízlésének a változása. Egy évszázaddal ezelőtt még a hatalmas, terebélyes koronájú fákon érett, ma már csak ritkán előforduló fajtájú, savanykás ízű, zöldes, vagy sárgás színű almák kerültek a piacra és a családok asztalára. A múlt század húszas éveiben ismertük meg az Észak-Amerikából származó, piros héjú, zamatos ízű Jonathánt, amely olyan rohamosan hódította meg a termelőket, a forgalmazókat és a fogyasztókat, hogy ha valaki gyümölcsre gondolt, akkor feltétlenül egy Jonathán alma jelent meg a lelki szemei előtt.
Azután a XX. század vége felé megjelent a piacon egy smaragdzöld héjú, ropogóan friss almafajta, az import útján forgalomba hozott Granny Smith, amely tüneményes karriert futott be, főként a fiatalabb korosztály jóvoltából, és sokáig tartotta „dobogós helyét” az almák piaci versenyében.
Most pedig meg kell ismerkednünk a világpiac új igényével: a fogyasztók az élénkpiros, vagy sárga héjú, de piros húsú almafajtákat (Baya Marisa, Weirouge, Geneva stb.) kedvelik, és azoknak jelentékeny antioxidáns, egészségvédő hatást tulajdonítanak. Emellett elsősorban a kisebb méretű almákat preferálják, amelyek nem csak a terített asztal mellett, de a kormánykerék mögött is könnyen elfogyaszthatóak és a karácsonyfa díszítésére is igen alkalmasak. A nemesítők szinte évenkint újabb és a korábbiaknál jobb ízű, huzamosabb ideig tárolható új fajtákkal ostromolják a termelőket.
Kilapult a barack is
Hasonló a helyzet az őszibarack termelés frontján is: egyre keresettebbek a lapos, pogácsa-barackok, amelyeknek azonban feltétlenül magvaválónak és sima héjúnak (nektarinnak) kell lenniük.
Meg ne betegedjen!
Egyre fontosabb követelmény, hogy a forgalomba kerülő gyümölcs és zöldség ne tartalmazzon egészségre káros vegyszermaradványokat. Ezt betegségeknek ellenálló fajták nemesítésével és a növényvédelmi szerek használatának megszigorításával igyekeznek elérni. De egyre nagyobb teret kap a „termelj magad” mozgalom, amely arra bíztatja a fogyasztókat, hogy minden talpalatnyi területet (erkély, udvar, virágoskert) használjanak ki gyümölcsök és zöldségfélék önfogyasztási célú termelésére. Ez ugyanis a legbiztosabb lehetőség arra, hogy a család a speciális igényeinek megfelelő érettségű, friss és kifogástalan minőségű terményeket fogyasszon. Mert jelenleg még eltérés van a kereskedelem és a fogyasztó igényei között: a kereskedőnek jól és hosszan tárolható, pulton is tarható, vonzó külsejű árúra van szüksége, a fogyasztó pedig a legkedvezőbb érettségi állapotban betakarított, friss, zamatos, egészséges terményhez szeretne hozzájutni!
Próbáljuk ki az új fajtákat és osszuk meg tapasztalatunkat!
Ezen a téren még sok és nehéz feladat vár a kistermelőkre, de ezek jelentékeny eredményeket is hozhatnak! A veteményes ágyásokban újra megjelenhetnek a nagy bogyójú, lédús, ízletes paradicsomfajták. Aki szereti az erős paprikát, az termelhet magának. A szőlősgazdák pedig akkor szüretelhetik le az első, legkorábban érő Csabagyöngye fürtöket a tőkéről, amikor a remek édes ízük és muskotályos zamatuk tökéletesen kifejlődött.
