Amikor a hazai cukorgyártásról vagy a külföldi kristálycukor-vásárlásról olvasok, mindig eszembe jutnak fiatalkorom cukorrépás emlékei és élményei.
Falun, agrárius környezetben nőttem fel, ezért jóllehet kertész lett belőlem, mégis nagyon közel áll a szívemhez a cukorrépa problémaköre és életem során gyakran volt alkalmam találkozni ezzel a témával. Néhányat ezek közül leírok a türelmes, kedves Olvasómnak.
Apám egész életében gazdálkodó volt, legalább is így nevezte magát és ez állt a névjegyén és a hivatalos papírjain is. Ha megélte volna a második világháború végét, akkor kuláknak nyilvánították volna, mert egy igen korszerűen felszerelt gazdaságot birtokolt.
Édesapám 1941-ben
Jóllehet a gazdaság fő terménye a szőlő és a bor volt, cukorrépát is termelt, mert az volt a véleménye, hogy csak a belterjes gazdálkodásnak van megfelelő létjogosultsága. Tőle tanultam, s később magam is sokszor elmondtam és leírtam Nagyváthy János, kiváló agrártudósunk (1755-1819) intelmét: Markolj tsak keveset, hogy azt jól megszorítsd, ne a földet, a munkát gyarapítsd!
Még ma is emlékszem, hogy milyen vidám nap volt a faluban, amikor december elején kiosztották a Hatvani Cukorgyárból hozott illetmény-cukrot a répát művelő családok között. A termelt répa árának egy részét a gyár cukor formájában fizette a termelőnek.
Érettségi után a hatvani cukorgyár gazdaságában töltöttem a kötelező, gyakorlati évem egy részét. Egy hónapig négy növendék ökröt hajtottam, majd a jószágigazgató írnokává avanzsáltam.
Jómagam 1937-ben
Hintón jártuk a répatáblákat és főnököm mondta, én pedig jegyeztem a tábla állományáról alkotott véleményét. Morva eredetű, akcentussal beszélő, kiváló szakember volt, aki gyakran mondta: „Itt sok a level, nem lesz repa!" Hatvanban tanultam meg azt is, cukorrépát csak a gyártól legfeljebb 30 km távolságra szabad termelni, mert a szállítási költség különben megeszi a profitot!
1953-ban neveztek ki a Mányi Állami Gazdaság főagronómusának. A kötelező vetési terv szerint cukorrépát is kellett termelnünk, jóllehet a táblák dimbes-dombos területen voltak, a talaj se kedvezett a répatermelésnek és a legközelebbi vasútállomás is jókora távolságra volt tőlünk. Ott ismerkedtem meg a mákosrépával! A répamagot mákmaggal keverve kellett elvetni, így kettős hasznot vártak tőle. Az eredmény elképzelhető!
De a répaszelet jó szolgálatot tett a szarvasmarha állomány takarmányozásában.
Azt csak a szakirodalomból tudom, hogy Brazília és Argentína hatalmas területen termel cukornádat, amelyből olcsó technikával állítanak elő cukrot, de azt is tudom, hogy a gyárban csak egy gombot kell megnyomni ahhoz, hogy a végtermék ne cukor, hanem üzemanyag legyen! És akkor a háziasszonyok valóban drága cukorral fogják édesíteni a reggeli tejeskávét!
Barátsággal, egy öreg gazda,
Bálint György
