Szegedről, Szőregről, Pusztamérgesről, Bordányról és Székkutasról szeretnék néhány friss gondolatot megosztani az országjárás iránt fogékony, kertészkedő Olvasóval.
A Duna-Tiszaközi Homokhátság az ország egyik legértékesebb mezőgazdasági vidéke, amelynek jelentékeny része Csongrád megye területét gazdagítja. Itt a legmagasabb az évi középhőmérséklet és legtöbb az őszi napsütéses órák száma, ami a termékeny és jól megművelhető talaj a kertészeti kultúrák eredményes folytatásához különösen alkalmas.
Erre utal az a felfokozott érdeklődés, amelyet a lakosság mutat a korszerű kertészeti módszerek iránt. Ebben az évben nekem is három alkalommal állott módomban eleget tenni a szíves meghívásnak és így lehetőségem nyílott megismerkedni ennek a tájnak és lakóinak szociális problémáival és tartalmas eszmecseréket folytatni az ottani szakemberekkel.
Szeged, megyei jogú város, Csongrád megye székhelye. Tudományegyetem, számos, neves kutató intézet, híres színház működik itt és épül Európa központi lézerkutató tudományos intézete. Sok, szép épülete és feltűnően sok, jól ápolt parkja, zöld felülete van. A város ékköve a Széchenyi tér, amelynek százféle fája és bokra kiváló lehetőséget nyújt a botanika iránt érdeklődő egyetemi hallgatóknak és a város természetszerető közönségének növényismeretük bővítésére.
Szőreg alig kilenc kilométer távolságra van Szegedtől. A település jómódú lakossága főként dísznövény és rózsatő termesztéséből élt, a kertekben sok helyen megtalálható volt a saláta, gyümölcsfa-csemete, fűszerpaprika, szőlő, szamóca is. A rendszerváltás idején a munkaképes férfiak zöme Szegeden talált munkahelyet; a gazdasági válság idején sokan munkanélküliek lettek, visszatértek a korábbi lakóhelyükre és segélyből, vagy közmunkából éltek és csak nemrég kezdtek el azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy folytassák a régi, mezőgazdasági tevékenységüket. Eközben tüstént szembe találkoztak azzal a problémával, hogy kiöregedett az a réteg, amely még kiválóan tudott gyümölcsfát metszeni, rózsát szemezni, bort készíteni. Ezt tehát ismét meg kell tanulniuk, ami nem kis feladatot ró a szakoktatásra!
Pusztamérges példamutatóan tiszta, rendezett község, amely 1997-ben a Virágos Magyarországért vetélkedőben elnyerte falu kategóriában az első díjat és ezt a színvonalat mai is rendületlenül tovább tartja.
A község határában több, jól gondozott spárgaültetvényt láthattunk. Zöldspárgát termelnek, mert ez jobban értékesíthető és a környezeti körülmények is kedvezőbbek számára, mint a bakhát alatt termelt, halványított spárgának.
Megszemléltük a helybéli szakiskola bio-kertészetét, amely alig kéthektárnyi, öntözött területén minden zöldségfélét (a sárgarépától a sütőtökig) megterem a kollégium és a szociális intézmények konyhája számára, a többi terményt pedig kedvezményes áron a közmunkásoknak adják el.
Bordány község lakosságának jelentős része még mindig tanyákon él és ezen nem is kíván változtatni. Igaz, az önkormányzat mikrobusza ételt szállít, gyógyszert hoz, postát kezel; valamennyi tanyán van villanyáram, ezért a vízszivattyúzástól a világításig és a televízióig minden technikát használhatnak.
Kiváló őszibarackot és jelentős mennyiségű szamócát termelnek; beindították a „legszebb konyhakert” versenyt és egyre több turistát fogadnak, akik megismerkedhetnek a tanyasi élet szépségeivel és nehézségeivel. Itt közeli kapcsolatba kerülhetnek a magyar puszta különlegességeivel, a szürke marhával, a racka és a cigája juhfajtával, valamint a szikes tavak különleges madárvilágával, többek közt az olyan ritkaságokkal, mint a sziki lile, a goda, a sziki pacsirta, a bíbic és a gulipán.
Rövidesen üzembe lép a tanyamúzeum, amelynek egy volt nagygazda tekintélyes lakóháza és portája ad helyet, a község lakossága pedig máris nagy igyekezettel keresi a padláson azokat az öreg gazdálkodási eszközöket, gépeket, amelyek a múzeum értékes gyűjteményét fogják gazdaggá tenni.
Székkutason megtekintettük a Herbária Zrt. 50 dolgozót foglalkoztató, gyógynövényeket feldolgozó és kiszerelő gyárát, amely évente négymillió doboz filteres teát hoz forgalomba. Nem véletlen tehát, hogy a lakosságot a legfontosabb nyersanyag, a kamillavirág termelésének kérdései foglalkoztatják a legélénkebben.
Nyugat-Európában Budapest után a legismertebb települést korábban úgy nevezték, hogy: Hódmezővásárhelykutasipuszta. Ez lett később Székkutas. De a név nem kimondhatatlansága miatt lett nevezetes, hanem azért, mert egy legenda is kapcsolódik hozzá: az 1920-as években egy nyáron itt tanította a helyi orvos gyerekeit a német nyelvre Hugó Hartung, az akkor 19 éves német diák, aki forró szerelemre gyúlt a helyi vasútállomás főnökének csengő nevetésű, pajkos frufrut viselő Piroska leánya iránt. A szerelem azonban a vakációval együtt véget ért, Hartung pedig néhány év múlva sikeres író lett, aki regényt írt a „Piroschkával” folytatott kapcsolatáról. A regényből nem sokkal később világhírű színdarab és film is készült, amelyben a főszerepet Liselotte Pulver, az egyik legünnepeltebb német színésznő játszotta. A közismert „Isten véled édes Piroskám” című dallal pedig Aradszki László nyerte el 1966-ban a Magyar Televízió énekversenyének első díját. De soha se találkoztam olyan német anyanyelvű emberrel, aki ki tudta volna mondani Székkutas eredeti nevét!
