Tomcsányi Pál barátommal közös, fiatalkori élményeinkre emlékezem.
1947 őszén, az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Kara Üzemgazdasági Tanszékén találkoztam először a közelmúltban elhunyt Dr. Tomcsányi Pállal. Rövid ismerkedés után leültünk egy csendes sarokban; mindketten elmondtuk, hogy honnan jöttünk és hová igyekszünk. Egy órával később két jó barát állt fel a padról.
A tanszék vezetője Dr. Peregi Sándor volt, aki nemrégen tért haza oxfordi tanulmányútjáról és sok fiatal szakembert vonzott a tanszékhez, főleg azokat, akik életcéljuknak érezték, hogy elősegítsék a magyar kertészeti kultúra emelkedését. Mi hárman kerültünk közel egymáshoz, sokat olvastunk, tanultunk, sportoltunk, szórakoztunk. Családjaink is megismerték és megszerették egymást, a triumvirátus elszakíthatatlannak látszott.
Teltek az évek, minden tevékenységünkről beszámoltunk egymásnak, elküldtük írásainkat véleményezésre és így kialakult a Tanszék körül egy népes, alkotó csoport.
Elérkeztünk 1956-hoz, átlelkesedtük a forradalom első napjait és szomorúan észleltük, hogy milyen sokan hosszú útra készülnek és mi is elkezdtünk tanakodni. Október 28-án délután a Margit-híd budai lábánál, a támfalon ülve beszélgettünk, amikor jött egy hírnök, aki közölte Sándorral, hogy volna egy teherautó, amely mind a három családot el tudja vinni az első osztrák faluig. Egy percig döbbenten hallgattunk, azután összenéztünk és Pali azt mondta: A teherautó nagyon rázós, ne menjünk! Ismét egymás szemét nézve azt láttuk, hogy mindhármunknak József Attila: Hazám című szonettjének egy sora jutott az eszébe, amely így hangzik: Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! Elmosolyodtunk, összeölelkeztünk... és itthon maradtunk!
Sándort rövidesen és indokolatlanul eltávolították az egyetemről, nem találta a helyét és nagyon fiatalon elvitte közülünk a megbántottság és a gyógyíthatatlan betegség. Pali szép karriert futott be, akadémikus, egyetemi tanár, végül professor emeritus lett. Én meg Bálint gazda. De az együtt megélt évek emléke mindig megmaradt. Palival gyakran beszéltem telefonon, gyakran futólag, ritkábban hosszabb eszmecserére is találkoztunk. Két éve, egy szép őszi napon meglátogathattuk fiának, Palkónak a kiválóan vezetett gyümölcstermelő gazdaságát és nosztalgiával gondoltunk az együtt töltött fiatalkori éveinkre.
Most pedig egyelőre elbúcsúzok. Isten veled Pali! Requiescat in pace.
Bálint György