A tévé Bálint gazdája

A tévé Bálint gazdája

Az akkori, egyetlen és versenytárs nélküli Magyar Televízió ABLAK című műsorának ötletét Horváth Ádám, Peták István és Sárközy Erika találta meg és dolgozta ki.

A műsor abban az időben nagy leleménynek számított: élő, egyenes adás, előre megírt szöveg és forgatókönyv nélkül. Magazin jellegű műsor, amely egy szerkesztőség mozgalmas életét jeleníti meg.

A szerkesztők úgy képzelték el, hogy néhány tabu-téma kivételével minden közérdeklődésre számító témáról legyen benne szó. Az intézmény vezetősége nem lelkesedett a dologért, mert féltek a kockázatoktól, hogy az élő adásban esetleg valami visszavonhatatlan is elhangzik és akkor lesz " ne mulass" az APO-tól. (Kevésbé tájékozottaknak: MSZMP. KB. Agitációs és Propaganda Osztálya) Az ABLAK-ot műsorra tűzték ugyan, de nem a főműsor idején, hanem péntek estefelé, a Híradó előtt, ami azután nagyon is nézett műsoridővé alakult és a Magyar Televízió sokszori vezetőváltása és műsorrendjének átszervezése ellenére több, mint két évtizede szolgálja a közönségét.

Abszolút friss nyugdíjas voltam, amikor felhívott az MTV-ből Peták István. A volt Tőzsdepalota aulájában találkoztunk és Peták felkért arra, hogy az ABLAK-ban a mezőgazdaság, de hangsúlyosan a kertészkedés időszerű problémáiról beszéljek. Váratlanul ért a csábító ajánlat, mert nyugdíjba vonulásom előtt azt terveztem, hogy ezentúl csak a kertemet fogom ápolni és fejleszteni, legfeljebb, ha könyvírásra vállalkozom. De ember tervez, Isten végez,  végül is igent mondtam a felkérésre és másnap már részt is vettem a kamerapróbán. Mielőtt beléptem volna a stúdióba, megálltam az ajtóban, bemutatkoztam és elmondtam, hogy ezentúl én fogok beszélni itt a falvak, a gazdák, a kertészkedők gondjairól és bajairól.

Ablak

Nahát akkor maga lesz a Bálint gazda - kiáltott az egyik leendő kolleganőm. És ahogy mondta úgy is lett, valóban megismert az ország tévé-néző közönsége, mint Bálint gazdát. Nekem pedig megtiszteltetésnek volt, hogy így neveztek, mert a falumban - akár csak más magyar településeken is - gazdának azokat az idősebb, tapasztalt embereket nevezték, akiknek a tevékenységére érdemes volt figyelni és a tanácsaikat érdemes volt követni. (Van ennek ellenkezője is a közbeszédben. Ez így hangzik: aki Mihály napja után még szalmakalapot visel, attól ne kérj tanácsot !)

Nem én vagyok egyébként az első Bálint gazda. Az eredeti Czupy Bálint (1900-1975) politikusi vénával megáldott gazdaember volt. A KDNP egyik újjászervezője, a Kisgazda Párt soproni szervezetének ügyvezető elnöke, aki Nagy Ferenc miniszterelnök kényszerű lemondása után 1947-ben elmenekült Magyarországról. Némi bolyongás után az NSZK-ban telepedett le és Bálint gazda néven saját műsort vezetett a Szabad Európa Rádióban. Nem lehetett azzal gyanúsítani, hogy híve lett volna "a mezőgazdaság szocialista átszervezésének", ezért az állampárt és annak média-illetékesei fennen hangoztatták imperialista bérenc voltát, ami természetesen még népszerűbbé tette Bálint gazdát a vidéki lakosság szemében.

(Tudomásom szerint az ominózus "keresztelő" után Peták főszerkesztő megkérdezte Lakatos Ernőnek, az APO akkori vezetőjének a véleményét a névválasztásról, amire azt a választ kapta, hogy nincs ellene alapvető kifogása, legalább lesz itthon is egy Bálint gazda.)

A névválasztásnak már csak egy utózöngéje volt: a nyolcvanas években kertészeti kiállítás nyílt meg Münchenben, amelyen természetesen Magyarország is részt vett. Pavilonunk megnyitása előtt küldöttségünk várta az NSZK miniszterét, amikor odajött hozzám egy fiatalember és közölte velem, hogy ő a Szabad Európa Rádió munkatársa és ő ül Bálint gazda egykori íróasztalánál.

A név az évek során elfogadottá lett. Gyakran kapok leveleket azzal a címzéssel, hogy: Bálint gazda, Budapest. A minap pedig egy multinacionális cég levelét vettem kézhez a következő címzéssel: Prof. Dr. Gazda Bálint, Budapest...

Kezdetben némileg idegen test lehettem a stáb többi tagjai között, akik a közélet mindennapi kérdéseivel, az embereket érintő visszásságokkal foglalkoztak. Csak a jogásznak (Strasser Tibor, később Szentmiklósi Péter) és a közlekedési szakértőnek (Pethes István, Nádasi Antal) jutott - rajtam kívül - ismeretterjesztő feladat.

Ennek a műfajnak az utóbbi száz évben sok magyar képviselője volt, mint például Herman Ottó, Rapaics Raymund, Raoul Francé, Buga László, akik még csak élő szóval és személyes jelenlétükkel terjesztették az ismereteket. Öveges József, Marx György, Szentágotai János és mások már a képernyőn jelenhettek meg és százezrekhez jutottak el a tőlük származó tudnivalók. Kezdetben engem is nyomasztott a felelősség, ezért igyekeztem olyan témákat összeválogatni, amelyekben személyes tapasztalataim voltak és az egyedi megfigyeléseim alkalmasnak látszottak az általánosításra. A kezdeti feszültség alábbhagyott ugyan, de sohase szűnt meg teljesen, de ez így természetes az élő adások jellegéből következően.

Bálint gazda a kertjébenNekem is meg kellett küzdenem az ismeretterjesztés közismert kétarcúságával, azzal, hogy az adott, széles nyilvánosság előtt egyszerűen, áttekinthetően, közérthetően kell fogalmazni, amiről a tudósok sokszor azt mondják, hogy tudománytalan, hogy a tudományt nem szabad leegyszerűsíteni, mert ennél bonyolultabb, árnyaltabb. A befogadó, a hallgató oldaláról viszont rendre az a kívánság fogalmazódik meg, hogy még egyszerűbben tárják eléjük az őket érdeklő ismereteket. Ez az a két szikla a tengerben - Scylla és Charibdis - amelyeket Odysseusnak is csak nehezen sikerült kikerülnie a vitorlás hajójával.

Minden esetre azt a módszert követtem, hogy a nézők minél többet lássanak, mert meggyőződésem, hogy a televízió elsősorban a szemhez fordul, láttatni kíván. Ezért körülraktam a stúdióbeli asztalomat szerszámokkal, vetőmagvakkal, növényvédő szerekkel. Képeket mutogattam és videóbejátszásokkal tarkítottam a mondanivalómat. Olykor sikerült megkóstoltatnom a kollegáimmal egy-egy gyümölcsöt vagy zöldséget, vagy megajándékozhattam őket egy körtével, esetleg egy szál virággal. A módszer eredményesnek bizonyult: ha például péntek este arról beszéltem, hogy most kell permetezni az őszibarack fákat a levélfodrosodás ellen és megneveztem azokat a szereket, amelyek hatékonyak a gombakártevő ellen, akkor a gazdaboltok és kertészeti üzletek beszerzői már emelték a telefont és megrendelték a megnevezett növényvédő szert, mert tudták, hogy hétfőn azt fogják keresni náluk a kertészkedők!

Az ABLAK hivatalos fogadtatása kezdetben elég hűvös volt. Az erre illetékes hivatalos személyiségek túlságosan is elengedettnek, talán aránytalanul veszélyesnek tartották ezt a szokatlan (de azóta igen gyakran művelt) műfajt, amely polgárjogot nyert szinte minden tévéadó műsorrendjében.

A nyolcvanas években gyakran szerveztek az ABLAK vezetői vidéki adásokat, amelyek igen kedveltek lettek. Egyszer készítettünk adást Ungvárról is. Ehhez persze alapos szervezésre volt szükség, hiszen három közvetítő kocsinak is át kellett kelnie Csapnál a határon, ahol még a személyautókat is alaposan átvizsgálták a szovjet vámtisztviselők, mielőtt - több órás várakozást követően - bebocsátást nyertek az országukba. Az adás módjának hivatalos előkészítését Peták főszerkesztő vállalta: elutazott Ungvárra a pártbizottságra és az ottani illetékesnek előadta kívánságait, mire kérték tőle a forgatókönyvet, ami nem létezett.

  • Hát akkor sajnáljuk, nem engedélyezhetjük az adást! - jelentette ki az illetékes pártfunkcionárius. De talán kérdezzük meg Kijevben az ukrajnai pártbizottság véleményét!
  • A következő lépés ez lett és Kijevből is elutasító választ kaptak, de azt tanácsolták, hogy kérdezzük meg Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja illetékes osztályának a véleményét a dologról. Úgy látszik, hogy ott már valamiféle újabb légáramlatok indultak meg a "glasztoszty" irányából, mert belementek a tervek megvalósításába. És az ABLAK ungvári adása sikeresnek bizonyult itthon és Kárpátalja tévénézői között is.
  • Az ABLAK túlélte a média-robbanást, elviselte, hogy a műsorstruktúrában hol ide, hol oda rakosgatták, keresték és nem találták a helyét. 

Engem pedig ma is gyakran megállítanak az utcán, megszólítanak az autóbuszon vagy a metró mozgólépcsőjén, hogy megtudakolják tőlem: Tessék mondani, miért sárgul a muskátli levele az ablakládámban?!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR