Útra keltek már a költöző madarak és a természetszerető ember is érzi, hogy közeledik a tél; a növények többsége ilyenkor lehullatja a lombját, behúzódik és félálomban várja a tavaszi ébredést, a kikeletet. A nálunk fészkelő énekes madarak is nehéz hónapok elé néznek, nagy szükségük van az ember segítségére.
Október – amely „ismét előhozza a hideget”
Örömmel szántom a földet és bevetem,
Esztendőre, hogy bő aratásom legyen.
E hó ismét előhozza a hideget,
Azért szobám fűtni sok fát is készítek.
(Csízió, vagyis a csillagászati tudománynak
rövid és értelmes leírása, Königsberg,1471.)
Figyeljünk a madarakra
A nyár folyamán nagy segítséget kapunk az énekes madaraktól: ezrével szedik össze a levéltetveket, a bogarakat, a hernyókat, a földi bolhákat és egyéb kártevőket és ezzel megkönnyítik, hatékonyabbá teszik a kártevők elleni küzdelmünket. A most következő, téli hónapokban kell ezt az önkéntes segítséget meghálálni nekik.
Októberben már a téli menedékhelyükre húzódtak a rovarok, egyre kevesebb az ehető bogyó, a tápláló hulladék a kertekben, a madarak most etetésre várnak, mert e nélkül folyamatosan felélik tartalékaikat és elvándorolnak, vagy elpusztulnak. Kezdjük meg tehát a madarak rendszeres etetését, mert ők megtanulják, hogy hol és a nap melyik részében jutnak táplálékhoz, és ha ez elmarad, akkor más otthont keresnek maguknak, vagy (rosszabb esetben) éhen vesznek.
A cinegék, a zöldikék, a meggyvágók kedvenc tápláléka a napraforgó magja, de adhatunk nekik ocsút, fénymagot, cirokmagot és tökmagot is – valamennyi kiváló, tápdús élelem a számukra. A cinegék különösen kedvelik a madárkalácsot, amely faggyúból és magokból van összegyúrva; ezt faágra vagy az ablakra akasztva remek látványt nyújtanak, amint falatozzák a számukra oly fontos élelmet. A fekete rigók szeretik a földre szórt, felaprított sárgarépát, az almát, a főtt burgonyát, a sajtot, de elfogyasztják a konyhai maradékot, a húsdarabkákat is.
A telelő madarak rászorulnak az itatásra is, mert ilyenkor ugyan kevesebb vizet fogyasztanak, de nehezen is jutnak hozzá, mert az itatókban télen a víz befagy. Ezért hideg időben ne feledkezzünk meg arról, hogy az itatókat friss, langyos vízzel két-három naponkint feltöltsük!
Erjed a must, készül a pálinka
Október utoljára kierjedt a must, véget ért a zajos erjedés és az azt követő utóerjedés is. Ilyenkor kel hozzálátni az újbor első fejtéséhez, mert a keletkezett seprőben igen sok, könnyen bomló fehérje van, amely a bor romlását, beltartalmának csökkenését okozhatja. Az egészséges újbor fejtését a külső levegő kizárásával kell végezni, a penészes, dohos bornak levegőztetésre van szüksége. A fogadó edényt nagyon alaposan át kell mosni, ki kell szikkasztani és le kell kénezni. Ügyelni kell arra, hogy munka közben az erjesztő edény aljában összegyűlt seprő ne keveredjék fel!
A fogadó edényt teljesen meg kell tölteni és a borhoz 100 literenkint 20-50 gramm borként kell vegyíteni. Penészes szőlőből nyert borhoz ennél több borkén is szükséges lehet, de ennek mennyiségét célszerű laboratóriumban meghatározni. A fogadó edényt légmentesen kell a dugóval lezárni. Az első fejtésből 5-8% seprő keletkezik, amelyet fogyasztásra alkalmas borrá lehet kezelni, vagy pálinkává lehet párolni.
Késő ősszel, kertes környéken járva, gyakran erős, erjedő szagra figyelek fel, amely a fák alatt rothadó, penészedő, hullott gyümölcstől származik. Sajnálatos dolog, hogy egyes termelők nem szedik le az érett szilvát, almát, körtét, hogy abból lekvárt, dzsemet készítsenek, vagy pálinkát főzzenek, hanem hagyják a korona alatt tönkremenni! Pedig ebből a gyümölcsből – ha már közvetlen fogyasztásra nem is alkalmas – még értékes pálinka főzhető.
A gyümölcsöt a faágakról lehet rázni és cefrévé lehet erjeszteni. Erre azonban csak a tiszta, szennyezéstől mentes és nem rothadt, nem penészes gyümölcs alkalmas, amelyet felaprítva, megdarálva fa, fém, vagy műanyag edényben gyűjtünk össze. Az edényt lehetőleg védett, napos helyre állítjuk és az erjedő cefre tetején naponta keletkező „kalapot” bekeverjük az erjedő anyagba. Az erjedés10-12 nap alatt lezajlik és a cefre alkalmassá válik a kifőzésre.
Meghűlésre gyógynövényt
Októberben egyre gyakoribbá válnak a hűvös, szeles, esős napok, egyre gyakrabban találkozunk náthás, meghűléssel bajlódó embertársainkkal, akik akaratlanul is terjesztik a betegséget. Mi magunk is krákogunk, tüsszögünk, köhögünk, rekedtek vagyunk, fejgörcsre és levertségre panaszkodunk. Rövid, vagy tartósabb meditálás után felkeressük a körzeti orvosunkat, aki a vizsgálatot követően felírja a szükséges medicinákat és egy-két napos ágyban fekvést ír elő. Minthogy sokan olvastak már és hallottak a gyógynövényekről, eszükbe jut Hippokratésznek, az orvostudomány görög megalapítójának elve, amely szerint: Medicus curat, natura sanat, azaz Az orvos kezel, a természet gyógyít! és elkezdjük keresni a számunkra leg jobbnak vélt herbát (gyógynövényt) az erdő és mező patikájából.
Ezek közül sorolunk fel négyet:
- A kamilla világszerte ismert gyógynövény, amely nálunk az Alföld szikesedésre hajlamos rétjein és legelőin tömegesen virágzik május elején. A fehér szirmú és sárga közepű, üreges virágokat rövid szárral vágjuk vagy csípjük le, árnyékos helyen megszárítjuk és szellős, hűvös helyen tároljuk. Az orr, a garat, a homlok nyálkahártya gyulladásait gyógyítja öblögetéssel, inhalálással, gőzfürdővel, de kellemes ízű és illatú a teája is.
- A borsosmenta leveléből főzött tea torokbántalmak és rekedtség ellen hatásos.
- A hársfavirág teája torokfájás és köhögés ellen kiváló, de csak a kislevelű és a széleslevelű hársfa (Tilia parvifolia és T. platyphyllos) virágja alkalmas a gyógyításra, az ezüsthárs (Tilia argentea) csak ipari célokra való!
- A lándzsás útifű készítmény a köhögés és a rekedtség ellen hatékony. Nagy előnye, hogy a kertekben is gyakori gyomnövény, amelynek a levelei nyáron gyűjthetőek!
Ezeken kívül még számos gyógynövény enyhíti az őszi, téli meghűléses, náthás tüneteket; ilyen pl. az izlandi zuzmó, a bodzavirág, a kakukkfű és a martilapu, amelyek gyakran használt teakeverékek alkotó elemei.
Október utolsó és november első napján az elhunytakra emlékezünk. Ilyenkor mindenki arra törekszik, hogy méltó módon megünnepelje eltávozott szüleit, közeli és távoli rokonait, barátait, akiket szeretett és tisztelt életükben. Megtelnek a temetők az emlékezőkkel, akik szépítik szeretteik sírját, virágokat ültetnek, koszorúkat, csokrokat helyeznek el, gyertyák és mécsesek gyújtásával fokozzák az emlékezés fényét.
Most van a kertésznek és családjának több ideje arra, hogy a ház környékének, a kertnek a szépítésével foglalkozzék. Sorra kerülhet a kerítés, a kapu javítására, festésére, felújítására, amikor mindig azt az elvet kell követni, hogy ezek célszerűek, jól használhatóak legyenek, de ne cifrálkodjanak, mert a kert igazi szépségét a növények adják meg és a műtárgyak, csak kiegészítői ennek. Tervezzük meg és készítsük el még a tél beállta előtt a kerti bútorokat, a növénytartó edényeket, a tűzrakó helyet, a lugast, hogy tavasszal ezek idejében a helyükre kerülhessenek és a kertben pihenő embert szolgálhassák!
