A szép házikerti gyümölcssövény felnevelését megkönnyíti a támberendezés. Enélkül a viszonylag kis kertben álló sövény rendezetlen, kuszált képet nyújt.
A szőlőnek, a málnának, a szedernek, a fácskává nevelt köszmétének és a ribiszkének is támaszra van szüksége.
A támrendszer oszlopai készülhetnek fából, idomvasból, vékonyabb vasbetonból, esetleg fémcsőből. A magam részéről a kiskertbe jobban illeszkedő faoszlopokat részesítem előnyben, mert ezek könnyen szállíthatók és megmunkálhatok, nem törnek, nem repedeznek, karbantartást nem igényelnek és – a gyakorlat szerint – semmivel se rövidebb életűek a vasbeton vagy fémoszlopoknál. Igaz, a faoszlopokat (még az akácból készülteket is) tartósítani kell, de erre a célra már kitűnő és könnyen kezelhető anyagok (pl. Xilamon) állnak rendelkezésre.
Egyszerű támberendezés faoszlopokkal
Az oszlopokat 50-70 cm-re süllyeszthetjük a földbe; a talaj felszíne feletti magasságuk 180-200 cm legyen. A vékonyabb karókat egymástól 6-8 m-re, a vastagabb, teherbíróbb oszlopokat 12-15 m-re állíthatjuk fel. Ügyeljünk arra, hogy az oszlop mindig két szomszédos fa egymástól való távolságának a felezési pontjába kerüljön. Az oszlopokra 2,5-3,0 mm vastagságú rozsdamentesített fém- vagy műanyag huzalokat feszítünk, 3 vagy 4 sorban. A felerősítés az oszlop anyagától függően történik: a faoszlopokra felszegeljük, a fémoszlopokat a megfelelő helyen átfúratjuk, a vasbeton oszlopokba pedig előzőleg kampókat készíttetünk és azokra erősítjük a huzalokat.
Ügyeljünk arra, hogy a huzalok egyenletesen feszesek legyenek, mert a laza huzalt a szél lengeti és eközben felsérti a fák vesszőinek a héját. Ha tehát a huzal a felfeszítés után megnyúlna, utána kell húzni. A támaszrendszer végoszlopait ki kell merevíteni. Ez történhet belső támasz segítségével, de – amennyiben a hely engedi – még jobb a földbe süllyesztett konzolokhoz vagy műanyag csigákhoz való horgonyzás. Házikertben jó megoldásnak bizonyult az is, hogy a támaszrendszer végoszlopait a kerítésoszlopokhoz erősítik.
Nem fogadható el viszont – noha takarékos megoldás – a kerítésoszlopok támaszberendezésként való hasznosítása. Ez egyrészt jogtalan, mert a kerítés vonalára nem szabad élő növényt telepíteni, másrészt kedvezőtlen azért is, mert a sövényhez csak egyik oldaláról férünk hozzá, így munkánkat nem tudjuk kielégítően elvégezni.
A szőlő támberendezésének alsó (erősebb) huzalja a legalsó tőkekar magasságában legyen. Ez alacsony kordonnál 50-60 cm, közepesnél 80-100 cm, magas kordonnál 140 cm. A házikertbe inkább az alacsony és a közepes kordon alsó huzalja fölött párosán feszítsük ki a huzalokat, mert így a hajtásokat a huzalok közé igazítva megtakarítjuk a kötözés munkáját. Az alsó huzal és a következő huzalpár közötti távolság ne legyen nagyobb 30-40 cm-nél. A fiatal szőlőhajtások ugyanis igen törékenyek és ha nem találnak támaszt, a gyenge szél is kitöri őket; a 30-40 cm-es közt viszont rövid idő alatt kitöltik.
A málnasorok fölé olyan, vékonyabb oszlopokon nyugvó támberendezést készítsünk, amelynek két huzalpárja 50-60, illetve 120-130 cm magasságban feszül.
A legegyszerűbb támberendezés a karó, ami a növények egyenkénti kitámasztására alkalmas. Lehetőleg akácból vagy más keményfából hasított karót vásároljunk. A kívánatos hosszúság 220-240 cm, amiből 50-60 cm kerül a földbe.
