Keresve is aligha találunk kiskertet, amelyben ne lenne néhány tőke szőlő, egy szőlősor az út mellett, vagy egy szőlőlugas. A szőlő éppen úgy hozzá tartozik a magyar kerthez, mint a galuska a paprikás csirkéhez.
A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy kiskertben a kora őszi (október második-november első fele) ültetésű tőkék fejlődnek a legjobban és ezek élnek a legtovább. Minden kertben ajánlatos oltványt ültetni, mert ez ered meg a legbiztosabban, a gyökeres vesszőt a filoxéra veszélyezteti, a sima vessző telepítése pedig nagyon bizonytalan.
Alaposan meg kell fontolni, hogy a szőlőt milyen célra (étkezés, házi borkészítés, piaci termelés) telepítjük és ennek megfelelően kell a fajtákat kiválasztani. Ha például csak egy lugast kívánunk nevelni, akkor csemegeszőlő-oltványt válasszunk, mégpedig különböző időben érő fajtákból.
A tőkék helyét gondosan válasszuk ki, mert a szőlő igényes növény, a napos, védett helyet kedveli. Jóllehet megél a sziklás, köves kertekben, sőt a futóhomokon is, de legjobban a mélyrétegű, tápanyagokkal és vízzel jól ellátott talajokban érzi magát. Az oltványok számára legalább 60x60 cm alapterületű és 60 cm mély gödröt kell ásni és a talajt - ha szükséges - fel kell javítani jó minőségű kerti földdel vagy érett istállótrágyával.
Ültetés előtt az oltványokat állítsuk néhány órára vízbe, hogy az elvesztett nedvességet pótolni tudják, majd távolítsuk el az oldalgyökereket és kissé rövidítsük meg a talpgyökereket. Az oltvány olyan mélyre kerüljön a földbe, hogy az oltás helye közvetlenül a talaj felszíne felett legyen. Ültetés után az oltványt ajánlatos bő vízzel beöntözni.
A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az eltelepített növényt kupacoljuk fel földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje.
