Azt szokták mondani, hogy a virág elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig. Ez közhelynek tűnik, de egy mondás azért válik közhellyé, mert általános érvényű igazságot takar!
Mert mikor ajándékozunk virágot? Az ifjú párnak az esküvőjükön, az életet szülő kismamának, a szeretett személynek, a ballagó diákoknak, a kitüntetetteknek, a lábadozó betegeknek, a távozóknak és az érkezőknek, a névnapot, szülinapot, évfordulót ünneplőknek, egy szóval mindig és mindenkinek.
A virágajándékozásnak van néhány követendő szabálya
Ha vendégségbe vagyunk hivatalosak, akkor vágott virágot vigyünk a háziasszonynak. A csokorban páratlan számú virág legyen, mert a páros virág intim kapcsolatra utal! A csokorról átadás előtt a papírt vegyük le, a cellofán maradhat! A háziasszony készüljön fel a virág fogadására és ne a vendégek érkezésekor keresgéljen egy poros vázát! Az meg feltűnő udvariatlanság, ha a virágcsokrot nem állítják vízbe. a megbecsült csokrot jól látható helyre illik állítani.
Cserepes virágot és virágkosarat nem szokás személyesen átnyújtani. Ezt tessék küldeni egy névjegy kíséretében.
A virágok színe egyben valamilyen érzelem szimbóluma is:
- a fehér a fiatalság, az ártatlanság, a szeretet, olykor a gyász kifejezője
- a piros a mély érzelmeket, a szerelmet jelenti
- a rózsaszín bárkinek küldhető
- a kék virág a barátságot, a hűséget, a bizalmat fejezi ki
- a sárga nemcsak az irigység, hanem a vidámság színe is.
Ne küldjünk művirágot és legyünk óvatosak a kaktuszokkal is. Kaktuszt vagy más tüskés, tövises növényt inkább csak gyűjtőknek ajándékozzunk.
A virág-etikett – mint minden divatirányzat – állandóan változik. A szeretettel átnyújtott, egyszerű mezei virágokból kötött csokréta értékesebb lehet, mint a hanyagul átadott legpazarabb orchidea-költemény!
