Igen, vannak. Minden növényfaj vízigénye különböző és - magától értetődően - minden növényegyed vízszükséglete is különböző aszerint, hogy milyen környezetben helyezkedik el, illetve milyen a nagysága, kora, fejlettségi állapota.
Vannak azonban kifejezetten szárazságtűrő, "koplalóművész" növények is, amelyek igen hosszú ideig képesek fenntartani élettevékenységüket szűkös vízellátás mellett is. Ezen növények többsége az ún. szukkulensek közé tartozik; ezek párologtató felülete lecsökken, sokuknak nincsenek levelei. Ilyenek a kaktuszok, amelyek a kevés csapadékban részesülő tájak, sivatagok, puszták növényei.
A hazai flórának is vannak szárazságtűrő növényei, amelyek többnyire sziklák, kövek között vagy homok-, illetve szikes vidékeken élnek. A kerti növények közül jellegzetesen szárazságtűrő a kövirózsa és a varjúháj sok faja és fajtája.
Igen száraz talajokon is megél az egynyári porcsínrózsa (Portulaca grandiflora) és a seprűfű (Bassia scoparia). Sok növény párologtatását – és ezzel vízigényét – csökkenti a leveleit fedő szőrzet vagy a rajtuk levő viaszréteg (levendula, rozmaring), illetve a kettős cuticula (bőrszövet).
A magyar flórának is állandó eleme egy igen szép, évelő vadnövény, a kőrislevelű ezerjófű (Centaurium erythraea), amelynek igen mutatós, rózsaszín virágzata van és leveleiben nagy mennyiségű illóolajat halmoz fel.
Eredeti termőhelyén, Kis-Ázsia sziklás homoksivatagaiban, forró, kánikulai napokon előfordul, hogy a növény önmagától felgyullad. (A jelenséget nem csupán laikusok mesélik el sokszor, de megbízható botanikusok is leírták.) Lehet, hogy ez a növény volt a Biblia-beli égő csipkebokor?
