Gyerekkoromban sokszor megcsodáltam azokat a játékokat, amelyek liliputi méretekben mutattak be családi házakat, azok belső berendezését, bútorait, konyháját.
Valami ilyenféle a bonsai is, amely mini méretekben mutatja az évszázados famatuzsálemeket. Törpe óriás!
A bonsai évezredekkel ezelőtt, Kínából indult el útjára és jókora késéssel hozzánk is eljutott. Több száz ember szép és nemes hobbija felnevelni egy 50–60 cm magas fenyőfát, amely éppen úgy néz ki, mint egy tengerparti kősziklán álló, széltépte, 200-300 éves faóriás. A kiállításokon az érdeklődők hosszú sora kígyózik, hogy megcsodálhassák ezeket a növényeket.
A 200-300 éves bonsai fácskák csillagászati értékűek, az árveréseken mint a műkincsek cserélnek gazdát és egy-egy szép példány családi kincsnek minősül.
Bármilyen lombhullató vagy örökzöld fafaj magjából vagy csemetéjéből lehet bonsait nevelni, de az alapanyag legyen lassan növekvő, betegségeknek ellenálló. Előnyös, ha mostoha körülmények közül származik, mondjuk egy szikla repedéséből.
A bonsai nevelése sok türelmet és hozzáértést követel. A módszerek nem mindig humánusak: a növénykék kevés vizet kapnak és kevés tápanyaghoz jutnak, metszéssel, lekötözéssel, drótozással alakítják, formálják őket. Az eredmény azonban érdekes és látványos!