Változatosabbá teszi a család étrendjét a kertben könnyedén megtermelhető lóbab, amelynek termését akár borsó, akár bab helyett is fogyaszthatjuk.
A lóbabot a kor embere már 3000 évvel ezelőtt termelte és fogyasztotta, mindaddig, amíg az amerikai származású étkezési bab (Phaseolus vulgaris) meg nem jelent nálunk és ki nem szorította a piacról az elődjét, amelyet azonban Európa déli országaiban is kedvelt zöldségnek tartanak.
A lóbabot legnagyobb mennyiségben Kínában, Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger térségében fogyasztják. Nálunk mostanában szinte csak állati takarmánynak és zöldtrágyázásra termelik.
Újabban számos emberi étkezésre alkalmas fajtáját (Vicia faba var. minor) nemesítették ki, amelyeknek nincs vicin tartalma; a lóbab termelésének a visszaszorulását bizonyára az okozta, hogy régebben túlzott fogyasztása a favizmus nevű betegséget idézte elő.
A lóbab nem tartozik a nagyon igényes zöldségfélék közé, bárhol megtermelhető, de szereti a napos helyet és a víztartó agyag és vályog talajt. Talajjavító hatása a gyökereken megtelepedő nitrogéngyűjtő bacilusoknak köszönhető. Vízigénye magkelés és virágzás idején fokozott, de a hüvelyek teljes beérésekor az öntözése kifejezetten hátrányos.
A vetőmagja fehér, barna, ibolyaszínű, sőt fekete is lehet, fagytűrő, ezért már március elején el lehet vetni és a későbbi fagyok se tesznek benne kárt. Lassan, 2-3 hét múlva kel ki, de a négyszögletes keresztmetszetű szára akár egy méter magasra is megnő; esetleges kidőlését felkupacolással lehet megelőzni.
A fehér vagy lila virágai fürtben állnak, öntermékenyek, termése hüvely, amelyben 7-9 mag érik. A növényeket bab-levéltetű támadhatja meg, egyéb betegsége és kártevője nem ismert. A zöld hüvelyek akkor szedhetőek, amikor a mag már kitapintható bennük; szedésük június elején kezdődik és július végéig tart.
Az éretlen magból leves és főzelék készíthető, illetve nyersen, salátaként fogyasztható. Az érett magok megkeményednek, kifejthetőek és különböző ételek készítésére és mélyhűtésre is alkalmasak.
A lóbab érett magja fehérjében igen gazdag, tápláló, jelentős mennyiségben tartalmaz vitaminokat (B1, B2, PP és C), valamint ásványi sókat, vasat, magnéziumot, foszfort, káliumot és nitrogént. A zsenge hüvelyből fejtett mag tehát fokozza az étrend változatosságát, zöldbab helyett, a tejes érésben levő mag pedig zöldborsó helyett kerülhet a család asztalára.
