A talaj roppant bonyolult közeg, amelyben fizikai, kémiai és biológiai folyamatok egymással kölcsönhatásban és folyamatosan zajlanak le. Biztonságosan csak akkor tudunk termelni, ha a talajunkat jól ismerjük.
Ezért nagyon fontos a talajvizsgálat, amelyet laboratóriumban végeznek el. Minden megyében (és a fővárosban is) működik Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás, ahol a talajvizsgálatot elvégzik és annak eredményéről jegyzőkönyvet, valamint talajhasznosítási, trágyázási szakvéleményt adnak át a megrendelőnek. A talajvizsgálatot 3-4 évente ajánlatos megismételni.
Lehet-e termelni a rossz földön?
Nincs rossz föld, csak rossz gazda. Az elhanyagolt telket – igaz sok munkával, de – rendbe lehet hozni és sok örömet szerezhet a gondozójának.
A rendbehozás a gyomok kiirtásával kezdődik, majd a talaj meglazításával és trágyázásával (istállótrágya, komposzt, tőzeg stb.) folytatódik. Csak ezután kerüljön sor a növények – átgondolt és szakszerű terv szerinti – telepítésére.
Alkalmas-e kertészkedésre a kötött talaj?
A kedvező vályog- és agyagtalajokat feltétlenül ősszel kell felásni annak érdekében, hogy a rögök a téli fagy hatására szétomoljanak. Az őszi ásás hatására az ilyen talajok tavaszra aprómorzsás, kedvező magágyat adnak a magoknak és a palántáknak.
A homok- és különösen a futóhomoktalajokat inkább tavasszal ássák fel, mert a laza homokfelszínben a téli szél következtében jelentős deflációs (szél okozta) károk keletkezhetnek.
Hogyan javítható az agyagtalaj?
Az agyagtalajok jellemzője, hogy erősen kötöttek, megművelésük száraz és nedves állapotban egyaránt nehéz. Ezért az agyagtalaj fő javítóanyaga a homok és a tőzeg, de a kötöttséget számottevően csökkenti a perlit és az alginit bekeverése is. Az agyagtalajokat gyakran kell felszínesen porhanyítani sekély kapálással.
Hogyan lehet meggyőződni a talaj meszes-lúgos voltáról?
A sikeres kerti termelés szempontjából a talaj messzesége fontos kritérium, mert növényeink között szinte vízválasztó az, hogy szeretik, illetve, hogy nem viselik el a talajban levő meszet. Kifejezetten mészkerülő növény például a havasszépe (Rhododendron), a spárga, az áfonya stb., viszont csak meszes talajon díszlik szépen a mandulafa, a levendula, a rózsa stb.
Ha a kertész talajvizsgálatot végeztet, akkor pontos választ kap a szakvéleményben arra, hogy mennyi mész van a talajában és mit kell tennie?
Házilag is csinálhat azonban egy egyszerű próbát: tegyen egy maroknyi talajt egy tányérba és csepegtessen rá háztartási ecetet. A meszes talaj rövid idő alatt pezsegni kezd: a pezsgés mértékéből következtetni lehet a talaj mésztartalmára.
Hasznos vagy haszontalan a homoktalaj?
Hazánk termőterületének mintegy 20%-át homoktalaj borítja. A homok fogalma igen differenciált: a vályogos homok egyike a legkedvezőbb talajtípusoknak, mert előnyös a víz- és tápanyag-gazdálkodása, könnyen művelhető és szinte minden megtermeszthető rajta.
Ezzel szemben a futóhomok igen kevés tápanyagot köt meg, rossz a víztartó képessége, nem áll ellen a szél hatásának, tehát nagyon korlátozott a kertészeti használhatósága.
A jótermészetű homoktalajokon érdemes szőlőt és gyümölcsfákat telepíteni, mert – különösen, ha a homokréteg alatt vízzáró agyagpad helyezkedik el, akkor – a fák megtalálják a fejlődésükhöz és a gyümölcsérleléshez szükséges feltételeket. A Duna–Tisza köze, Szabolcs és Somogy homokterületei alkalmasak az alma-, a szilva-, a meggy-, a kajszi- és az őszibarackfák telepítésére.
Lehet-e kertészkedni homoktalajon?
A homoktalaj sok kerti növény termesztésének kedvez. Előnye, hogy tavasszal gyorsan felmelegszik, könnyen megművelhető, nedvesen jól járható – sok levegőt tartalmazván – a gyökerek erőteljesen növekednek benne. Hátránya, hogy amilyen gyorsan felmelegszik, éppen olyan gyorsan le is hűl, a vizet nehezen tárolja és gyorsan átbocsátja, szárazon nehezen járható.
A tápanyagtartalmat illetően a homoktalajra az a jellemző, hogy kevés benne a humusz és a tápanyag; ha viszont ellátjuk humuszt képző szerves anyagokkal és tápanyagokkal, akkor a felhasznált trágyaanyagokat a termés számottevő növekedésével hálálja meg. Laboratóriumi kultúra: amit beleteszünk, azt ki is tudjuk nyerni belőle.