Feltétlenül! A rebarbara ősi kultúrnövény, amelyet már a görögök és a rómaiak is sokra becsültek és gyógyászati célokra (emésztés szabályozása, hashajtás, máj- és epebajok ellen) használták.
Évelő, lágy szárú növény, amely 8-10 éven át látja el a családi konyhát termésével.
Általában a hatalmas leveleinek a nyelét hasznosítják: belőle kiváló kompót és mártás, sőt tortatöltelék is készíthető. Az íze némileg a citromos almabefőttéhez hasonlít, de jellegzetes zamata van. A fiatal levelek lemezéből sóskaszerű főzeléket állítanak elő.
A rebarbara a napos helyet, a mély rétegű, tápdús, vízzel folyamatosan ellátott talajt kedveli. Nem szereti viszont a meszes-lúgos talajt, itt rosszul fejlődik, kevés, apró levelet hoz. Betegségek és kártevők nem okoznak benne számottevő kárt, így vegyi növényvédelemre nem szoruló bionövény! A gyomtalanításon kívül más ápolási munkát nem igényel.
A rebarbara magról szaporítható, de a magoncok kezdetben lassan nőnek, így két-három év is eltelik, amíg az első leveleket le lehet szedni a bokorról. Gyorsabb és egyszerűbb az idős tövekből előtörő sarjakat leválasztani és elültetni. Ezekről már az ültetést követő évben lehet a leveleket szedni.
A betakarítás május végéig folytatható, a későbbi szedés legyöngíti a tövet. A leveleket ne késsel vagy ollóval vágjuk le, hanem oldalirányban tépjük le, mert a megmaradó csonkokon gombás betegségek telepednek meg.
